Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - ARC - Juhász R. József: Vendéglövegek (jegyzet Papp Tiborról)
JUHÁSZ R. JÓZSEF Vendéglövegek Papp Tibor 75 Hetvenöt évvel azután, hogy a Papp család nevet keresett az újszülöttnek, egy párizsi lakás, sajtokkal, pástétommal, vörösborral bélelt magyar műhelyében beszélgetek Tiborral. A valóságban persze ki sem mozdulok a jó meleg szobámból, de ez nem befolyásol abban, hogy magam elé képzeljem a lakást Tiborral, na meg Zsuzsával; a lakást, ahol megfordult a magyar irodalom apraja-nagyja. A virtuális interjúgenerátor 75. variációjánál kimerevítem az időt, hogy a magyar avantgárd irodalom pápáját papírra vessem. Oda, ahonnan kinőtt. Mivel az idő - az egyetlen zavaró tényező - ily módon már nem befolyásolja a tárgyilagos összkép elkészültét, munkához láthatok. Mostantól fogva az idő összes szinonimája jelentését veszti, hiszen objektíve megállt, szubjektíve viszont fogy. így a rendelkezésemre álló objektíve végtelen idő, máris végessé vált (na meg a leadási határidő is közeleg). Az általam ismerni vélt Papp Tibor 1987-ben jelenik meg a színen (ez a szín a rózsaszín). Kassák-lázban ég Budapest. Száz éve született a mester, talán most végre helyükre kerülnek a dolgok, talán a Magyar Műhely is hazajön - bár egyelőre Kassák sincs otthon. Sem OTTHON, sem ITTHON. Az iródiások már túl vannak a tűzkeresztségen, a Kassák-omázsokat lengyel gyors-vonatokkal menekítették ki ITT- HON-ról, és most ott állunk a Vasasban a képek előtt О meg én meg Kassák. (Intermezzo - húsz évvel később ez a kép megismétlődik - most már ITTHON -, a szín ismét rózsaszín, a Magyar Műhely már ott-hon van, Kassák is hazaért - gondoltuk...) Ott, akkor (azaz most) kinyílik a világ egy ember számára - aki én -, és a kilincset Tibor tartja a kezében. A túloldalon olyan emberek állnak, mint Nagy Pál, Bujdosó Alpár, Megyik János, Petőcz András, Székely Ákos, Bortnyik Éva, Michel Giroud, Szombathy Bálint, Ladik Katalin, Claude Maillard, András Sándor, Béládi Miklós, Julien Blaine, Szkárosi Endre... A szubjektív idő itt most felgyorsul, a tér és az idő végérvényesen összefonódik. A találkozási csomópontok (a Magyar Műhely hazaérkezése, a szerkesztőségi órák, napok, hetek, a Kassák-díjak, az MM-ta- lálkozók, a nemzetközi kortárs költészeti fesztiválok), amiket Tibor, Pali és Alpár' szerveznek, egy új generációt löknek bolygóközi pályára. E rövid köszöntőben csak vázolni tudom ezt az életpályát. A magyar irodalmi élet francia-kapcsolata kitanulta a nyomdászatot, maga köré gyűjtötte a tehetséges fiatalokat, a hallgatásra ítélt „nagy öregeket”, a kint és bent tengődőket, és az „átkosban” újra egységes, ideológiáktól mentes irodalmi életet teremtett, melyet 1962-től a Magyar Műhely neve fémjelez, olyan szerzőgárdával, a triászon2 kívül, mint: Weörös Sándor, Márton László, Parancs János, Orbán
