Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Károly Róbert lyuksógora (napló)
Károly Róbert lyuksógora 21 az ember? Abban, amelyikben nyájban, közösségben éhezhet, vagy abban, amelyikben degeszre tömött hassal egyre a kozmosz jeges magányát érzi, s retteg, sokszor maga sem tudja mitől? Van Jirí Menzelnek, a híres cseh rendezőnek egy könyve, címe: Так nevűn (Hát nem tudom). Most jelent meg második kiadásban. Szellemes tárcákat, kisesszéket tartalmaz a civilizációnkról a cseh kisember szemével nézve. Hadd idézzek belőle egyetlen mondatot: „Mire jó a haladás, a tudomány és a technika, mire jó a kultúra, ha agyunk továbbra is barbár marad?” Так nevím - én sem tudom. December 31. Mindjárt 2000. Kezdődik a harmadik évezred. Vagy nem? Mindenesetre terveket kellene csinálnom, nagyvonalú utópiákat szerkesztenem, ehelyett megint döglődöm. Most a változatosság kedvéért a nyelvem fáj. Ki van marjulva, nem érhet hozzá semmi, legszívesebben kilógatnám, mint a hűsölő kutya. (Milyen érdekes: a nyelvet szinte már csak átvitt értelemben, a „beszéd” jelentésében emlegetjük, s mikor a valóságos nyelvünkről, a szánkban mozgó húscsomóról kellene szólnunk, szinte zavarban vagyunk: nem érezzük adekvátnak a szót, emlékezetünk más kifejezés után kutat.) Mindenesetre holnap már 2000-et írunk. Tudósok vitatkoznak: kezdete a 2000-es év valaminek vagy vége? Zavaros ügy. Mikor Dionysius Exiguus a keresztény időszámítás kezdetét Jézus Krisztus születési évére teszi, elfeledkezik a nulláról. А Кг. и. 1 tulajdonképpen még csak 0 (azaz Krisztus után 1-ben, Krisztus feltételezett születése pillanatában a szóban forgó Istenfia még csak 0 éves), a Kr u. 2, az Kr. u. /, a Kr. u. 2000 pedig csak Kr. u. 1999, azaz holnap még nem kezdünk új évezredet. De nem kezdet 2000 akkor sem, ha a tévedésen alapuló hagyományos időszámításunk szerint számolunk, hiszen aszerint az első évtized 10-ben, az első évezred 1000-ben ért véget, a második évezred pedig 2000-ben fejeződik be. A harmadik évezred tehát 2001-ben kezdődik. De még mielőtt belezavarodnék a számolásba, kijelentem, hogy én a holnapi nevezetes napon nem kezdek semmit, nem előre megyek, hanem hátra az időben: valószínűleg folytatom, amit ma elkezdtem: régi naplóimban kutatok. Keresem a Mittel-verseim gyökereit, pontosabban a Bejárat Mittel úr emlékeibe című szövegem motivációját, de eddig semmit sem találtam. Ez az opusom ugyanis az első, már egyértelműen Mittel-versem, kötetben először 1982-ben, az Adalékok а VIII. színhezben jelent meg, de az első folyóiratbeli közlésének semmi nyoma. Pedig én akkoriban - s azóta is - a kötetbeli megjelenés előtt minden versemet folyóiratban is közöltettem/közöltetem. Miért éppen ezzel tettem volna kivételt? A legvalószínűbb, hogy a vers első változata (vagy vázlata) már 1979-ben megszületett, mert egy 1979. január 11-i naplóbejegyzésem szerint: folytatnom kéne az Emlékezés reobstrukcióját is” (ez volt a Bejárat... eredeti címe), egy másik beírásom (1980. október 15.) szerint viszont: „A lét nélküli tudat abszurdumától eljutni a gondolkodó fűszálig: ez a célja a Mittel-létnek.” 1980-ban még mindig intenzíven foglalkoztatott a Mittel-dilemma, a vers maga tehát a két dátum között íródhatott. Emlékezni csak arra emlékszem, hogy nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a
