Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Ács Margit: Doktorátus (elbeszélés)
Doktorátus 5 ja, hogy meghaljon. Igyekezett színesen és kellemesen cseverészni, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy nincs, amivel igazán felkelthetné a nagyanyja figyelmét. Furcsa módon mégis fontosnak tetszett, hogy menjen, mert hozzátartozott a szertartáshoz. A nagyanyjának kifejlett érzéke volt a rangfokozatok és a rangot megillető formaságok iránt, s minthogy ennek a családnak a királynője volt, ezen felül ráadásul haldoklott, a látogatás járt neki. Pedig az ő látogatásainál több örömöt talált két tyúkjában, melyek a verandán nőttek fel, dédunokáktól ideszármazott húsvéti csibékből. Húsvétkor még élt a nagyapja, húsvétkor még azon dühöngött a család, hogy egy nagy vihar után targoncán hazavonszolt egy egész akácot. (Mintha rászorulnátok! Legalább egy mázsa, Papus, te nem vagy eszednél. Képzelem, miket gondolnak a szomszédok, jár ide a család a puccos autókkal, az öregek meg az utcán szedik össze a tüzelőt.) Különösen az egyik tyúk volt kezes: ha a nagyanyja felült a kanapén, rögtön belehuppant az ölébe, majdnem ledöntötte, ott üldögéltek. Ő néha megfésülte, ennyi testi szolgálatot elfogadott. Puha, semmi haj, a koponya vékonycsontú, mint egy csecsemőé, vékonyka nyak. Először ez megrendítette, hisz egész életében mélységesen tartott a nagyanyjától. Zavarában hízelke- dős hangon azt mondta: Na, most babáztam. A nagyanyja meg se rezzent, rá se pillantott. Nem is biztos, hogy a továbbiakban szívesen vette a fésülést. Olykor, ha olyat főzött otthon, ami könnyen lecsúszik nyelés nélkül is, vitt belőle. Még leginkább a főztjét respektálta a nagyanyja a teljesítményei közül. Nem csoda, ha a diplomáját nem respektálta különösebben. Úgy tekintette, mintha csak félútig jutott volna el iskolázottságban, mivelhogy nem lett doktor. A doktor, az valami. Milyen butaság, hogy ő erre nem gondolt idejében. Igazán megszerezhette volna ezt az elégtételt a nagyanyjának. Kár. A nagyanyja olvasni mindig is tudott, de igazában öregkorára jött bele, a Nők Lapja révén. Akkor valamennyire írni is megtanult. De az ablakba kitett cédulákon, amelyeken spenótot, kaprot, cseresznyét, néha virágot hirdetett eladásra, döbbenetesek voltak a betűk és a hibák. Hihetetlen mennyiségű hibát tudott ejteni egyetlen tőmondatban is. Csak ekkoriban kényszerült írásra, korábban még üdvözlőlapot sem kellett írnia soha, náluk nem volt szokás, meg hát nem is utazott, nem is nyaralt. Az egyik nővére miatt kellett jobban megbarátkoznia a betűvetéssel, aki hozzájuk költözött Pozsonyból, miután megsüketült és a szemére hályog nőtt. Valami szlovák antifasiszta hős özvegye volt Hedvig néni, s mint ilyen, jó állást kapott a negyvenes évek végén Bratislava - mindig így mondta - legjobb szállodájában. Vécésnéniként dolgozott évtizedeken keresztül, s így egészen emancipálódott a szálloda vendégeihez. Jól öltözött például, a legfinomabb anyagokból varratta kosztümjeit, ruháit, olyan háború előtti szövetekből és selymekből, amelyek a KGST-országokból idővel teljesen kivesztek. Nem volt elragadtatva a család öltözködésének és életvitelének a színvonalától. Ha a nagyanyja végképp nem tudott áthatolni Hedvig néni süketsé
