Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Koncz Tamás: Szívügyi protokoll (Térey János: Protokoll)
Szemle Szívügyi protokoll Térey János Protokoll című könyvéről Feloldással nem, csak annak reményével zárult 2008-ban az Asztalizene, a budai polgárság cifra nyomoráról szóló Térey-dráma. A háromfelvonásos darabban azonban még volt elég svung, lehetőség a folytatásra - és nemhiába. Bár azóta Térey János írt easternt, lövöldözéssel záruló debreceni létdrámát is (Jeremiás, vagy Isten hidege), végül visszatért a dölyfos és barázdált képű Budapesthez. így, három évvel később már a Protokollban olvashatunk Kálmánról, Győzőről és Delfinről, a felső középosztályi miliő önző, ám azért szánandó képviselőiről - a színhely pedig kitágul, élhetővé lesz, túllépve a White Box étterem hófehér skatulyáján. Térey új hőse, Mátrai Ágoston többé vagy kevésbé kötődik a régiekhez, de árnyaltabb, több- rétübb figura azoknál. Az eseményeket az ő perspektívájából, gondolataival kísérve ismerhetjük meg, s ezzel a narrá- ciót jóval könnyebb elfogadni, mint az Asztalizene lassan építkező, utalásokból és oldalvágásokból összeálló történetvezetését. A történet valós időt követ, hasonlóan elődjéhez. 2009-ben, a „Harmadik Köztársaságban” járunk, a nemzeti ünnepeken még javában zajlanak a rendbontások, az Elnök pedig Révkomárom- ba látogatna - ha a szlovák delegáció ezt hagyná. Mátrai Ágoston külügyes protokollfőnökként intézi az év diplomáciai eseményeinek lebonyolítását, s eközben utazik, fényes estélyeken reprezentál, éli a high society tagjainak életét. A főhőst követve elit fogadások kapui nyílnak meg, ahol a ceremónia néha fontosabb, mint a találkozó célja, és a harmadik világ gondjainak átbeszélése után tizennyolc fogásos ebéd következik. Mátrai otthonosan mozog ebben a látszatvilágban, melynek teremtője és megfigyelője is: szolgál, istene pedig a „Hűvös Protokoll” - bár annak hiábavalóságát pontosan átlátja. Szervezőként egyszerre áll kívül és belül a legfelső körön, miközben személye kapcsolatot jelent az egy szinttel alacsonyabb szférával, a szalonképes polgársággal is. Ide tartozik Mátrai társasága - kritikusok, orvosok, mérnökök és művészek is. Még előkelő kör, a maga fűszeres titkaival, intrikáival, ahol gyorsan szemet szúr „a vonal alatti” ember. Térey távol- ságtartóan, ugyanakkor alaposan mutatja be a közeget, a nívós éttermek és operaelőadások, kiadós teniszpartik, hegyi üdülők világát; hosszasan elidőz egy terített asztal mellett, borokat, előételeket kóstoltat hősével. Általában is elmondható, hogy a Protokoll részletgazdag kötet, s ez az egyik legnagyobb erőssége is. A füvész- kert, mint az elhagyatott éden leírása tő-
