Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - ARC - Paszmár Lívia: 10+1 ajándékszárny. Dunajcsik Mátyás szerepverseiről (tanulmány)
10+1 ajándékszárny 71 mányi szempontból irreleváns terepen, a magánéleti szférában kell kutakodnom. Kiderül, hogy Dunajcsik Mátyás portugál szakon kezdte meg tanulmányait az egyetemen, amelyet a későbbiekben franciára cserélt. Hollóssy Adél tehát nem más, mint Dunajcsik Mátyás alteregója? Daedalus Tamás női arca? A szerző válasza a következő: „...mindenképpen arra törekedtem, hogy a legjobb tudásom szerint ne férfiként, hanem nőként írjam ezeket a szövegeket. Igaz, hogy olyan nőként, aki minden látszólagos kiszolgáltatottsága ellenére (illetve pont azáltal) valójában dominál a férfi fölött.”8 Judith Butler e ponton újra megszólal, és ismét megkérdőjelezi a benyomásaimat: „Az azonosulás nem ellentétes a vággyal. Az azonosulás a vágy képzeletbeli íve és kielégülése; adott pozíció elfoglalása; adott tárgy fennhatóság alá vétele, ami a vágy átmeneti kielégülése folytán lehetővé teszi az identitás kialakulását, de ami ugyanakkor megmarad vágynak, még ha tagadott formájában is.”9 A továbbiakban tehát tizenegy versről fogok szólni, amelyek, mint már említettem, párbeszéddé szerveződnek. Az első és az utolsó szó jogát is a nő tartja fenn magának: elindítja, végül pedig megtöri a szabályszerűséget. Ebből viszont az is tükröződik, hogy ő kormányoz, uralja a nyelvi megnyilatkozás tereit, és ennek ráadásul a tudatában is van. „Még titkolom, hogy irányítható vagy”10 - ad hangot evidensnek vett dominanciájának. Erre egy sokkal gyöngébb, elesettebb hang válaszol a férfi személyében. Nem tudni, az egyes szám második személy szó szerint értendő-e, vagy helyettesíthető-e egyes szám első személlyel. Tulajdonképpen egyfajta általánosításként fogható fel: kettőjük egészére vonatkozik, de két különálló személyre. Avar Andor úgy tesz, mintha Hollóssy Adél szenvedéseinek enyhítésére keresné a megoldást, eközben a maga kínjait lopja a felszínre. És megint a nő, az én-központú nő felel. Játszik. Eljátssza a bábfigurát, az irá- nyíthatót, miközben ő maga külső szemlélő marad, úgy alakítja a helyzeteket, hogy retorikai áldozat lehessen, mert pontosan ez a tény juttatja fölénybe: „Nem tudod, de közben végig én figyellek.”11 Kezdettől élesen kirajzolódik a személyiségek különbözősége, a látószögek egymásnak teljesen ellentmondó fényviszonya. Mégsem kétséges, hogy a hazugságok, finomabban szólva a ferdítések átláthatatlan kavarodásában is valamiért éppen a nő szavaiból szűrhető ki a tudatosság; egyetlen bizonytalan lépést sem tesz, inkább ködösít. Avar Andor hisz a szemének, nem is tudatosítja, hogy amit tulajdonképpen tenni akar, azt Hollóssy Adél által akarja. „Most bármit megtehetsz. Én így akartam. Feloldottalak a tisztelet alól. Újjászültelek kentauralakban, s átváltozásod nem csak egy éjre szól.
