Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (napló)
18 Gál Sándor házban. Több a kedvező adat, mint a kedvezőtlen, s ennek örülnöm kellene, s örülök is. Egy gond jelentkezett csak, a jobb szemem jelentősen romlott, s nem tudták megállapítani az okát. Mára ennyi elég is. Fáradt vagyok az írásra. Március 12., csütörtök. Ismét Kassa. Délután egy kicsit dolgoztam, metszettem a szőlőt, de egyvégtében rosszul vagyok, ég a „gyomrom”. És nem látom a kínlódás végét. Az orvosságok se használnak. Holott a vizsgálatok eredményei szerint általában minden rendben van - volna... Március 13., péntek. Nagy kirándulást abszolváltam ma. Tornán és Körtvé- lyesen voltam Szerencsés János főkonzullal és Molnár Palival koszorúzni, márciusra emlékezni. Az egészben az volt - az lett - a legjobb, hogy az egész napot gond nélkül éltem át és meg. Körtvélyesen utoljára jó húsz évvel ezelőtt jártam utoljára. Egyszer, még korábban, ugyanitt, egy vaddisznóhajtásban szép rókát lőttem - fúttában, golyóspuskával. Március 17., kedd. Tele vagyok újfajta sikerélményekkel! Tegnap azért nem írtam ide semmit, mert az előbb jelzett sikerélmények következtében estére már igen elfáradtam. Tehát: tegnap szőlőt metszettem, a lugast is, ami eddigi elképzeléseimhez mérten nagyon komoly teljesítmény, és korábban nem is számoltam azzal, hogy ezt megpróbálhatom. A tegnap elkezdett munkát azonban ma be is fejeztem. És - ez még a tegnaphoz tartozik - este kimentünk a Rózsásra szalonkázni. Satya egyet elhibázott, de látott még négyet. Én csak egy hosszú csőrüt láttam, gyors re- pültében, hogy a puskát sem sikerült ráemelnem. Hát ezek a különleges és szép élmények, hiszen az ilyen fizikai teljesítmény még két-három héttel ezelőtt is csak ábrándnak tűnt. Ezzel szemben az írást alaposan elhanyagoltam, de úgy látszik, A rák évadához mégis összeállt egy tíz részből álló újabb jegyzetsor. Csak be kell táplálni a számítógépbe és elhelyezni a kötet megfelelő részébe. Ma jött a Hitel és a Kortárs. Az előbbi közli A rák évada bevezető versét (jégzajlás láza). Fonod Zolival is beszéltem. Az Irodalmi Szemle e havi számában kezdi közölni a 2006-os Naplómat - a teljes szöveget. Március 18., szerda. Szeles Sándor-nap. Délután Szepsiben voltunk bevásárolni. Egyébként tegnap estétől elég ramatyul voltam, s csak délutánra szűnt meg a gyomorégés. De most újra kezdődik, s ez megint egy éjszakai kínlódást vetít előre. Félelmetes, hogy fél évvel a műtét után még mindig ezek a visszatérő bajok kísérnek. Nehezen viselem már a folyamatos bizonytalanságot. Két-három napja, hogy semmit sem dolgoztam. Pontosítok: nem tudtam dolgozni. Elvesznek a napok, elvesznek napjaim. Március 19., csütörtök. E márciusi délelőtt legemlékezetesebb cselekedete az volt, hogy fára másztam. Itt az ideje az alma- és egyéb gyümölcsfák metszésének, s mert az egyik almafa felső ágait nem értem el a földről, fölmásztam rá azzal az elszánással, hogy csak azért se pottyanok le. És sikerült lemetszenem a legfelső, felesleges ágakat is. Aztán baj nélkül földet értem. Az azonban tény, hogy a fára mászást követően egy ideig remegtek a lábaim, s a hasizmaim is tudatták, hogy
