Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Duba Gyula: A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben - I. (esszé)
56 Duba Gyula serű tapasztalatok után új hazafogalmat teremtett és adott olvasóinak!” Nem köny- nyű mai szemmel olvasni és értelmezni ezeket a sorokat; jelentésük a korban rejlik és a lapból kiolvasható. A történelmi idő fogalmának és szerepének tudomásulvétele kell hozzá, változó erejének átélése, történeti érzék. Melyet mintha az egymás után sorjázó nemzedékek egyre kevésbé éreznének. Akkor az újságírói munka révén, a kiszállások és a riportkészítés csatornáin át a megtapasztalt valóság és a helyi igazságok hajszálerein szívódtak fel bennünk a közös kisebbségi sors jegyei, értékei és negatívumai. S ezáltal az írói munka késztetöivé váltak, a lírai érzékelés tárgyává, mint például ma a magánélet közvetlensége a lélekben. A szöveg, a mű képzelet és nyelverő terméke, de mi szüli és hozza létre ezeket, mi fejleszti és alakítja minőséggé, minek a termékei? Miből meríti alkotóerőit az író? Akkori gyanútlan „hivatástudatunknak” mai szemmel nézve mosolyra késztető vonásai is lehettek. Az irodalmiasítás példája, amikor Tőzsér a szabadistállózásról írt riportjában az ősi pásztorélethez és a rideg marhák edzettségéhez fordult példáért, hogy lírai áttétellel vezesse le az új tenyésztésforma lényegét. Cselényit leginkább a népi kultúra vonzza, a kisvárosi amatőrök és vidéki népi műkedvelők és együttesek munkája, a művészet alapszintjei. Mács művelődési kérdésekről ír elvi cikkeket, az eszmei fejlődéssel foglalkozik. Jómagam, műszak érettségim ipari riporterkedésre képesít, a technika fejlődéséről és műszaki kiállításokról, gyártási folyamatokról tudósítok. Gyurcsó országos utazó rengeteg helyi ismerőssel, a vidéki életmód és a nemzetiségi sors ütőerén tartja ujját. Bábi pedig mindinkább megoldhatatlan filozófiai problémáival viaskodik. Vele történt, hogy rovatvezetőként kiküldött Peredre, hogy írjak riportot a központilag bevezetni kívánt négyzetes kukoricavetésről. Azonban ennek sem a faluban, sem a környéken nyomát sem leltem. Volt ellenben egy nagy sertéstenyészet, többtucatnyi anyadisznó és malacok százszámra, és ennek a birodalomnak egyetlen hatalmas kan, a Sanyo nevezetű volt a „fejedelme”. Erről írtam könnyed, mulatságos riportot. Tibor olvasni kezdte, majd lecsapta, és panaszosan felkiáltott: ez lehetetlen, így nem tudok dolgozni, hogyan teljesítsem az eszmei tervet?! Kiküldőm Dubát, hogy írjon az új vetéstechnológiáról, népszerűsítse a négyzetes kukoricavetést, és erre ő valami Sanyo nevű kan disznóról meg a rengeteg malacáról értekezik! A derűs történet a kor jellemzője is. A szövetkezeti valóság és a vidéki lét a lapba s a Fórumba is beköltözik. A külpolitika nagy része központi információ, esetleg némi bulvárízű érdekesség, de a társadalmi élet anyagai az életvalóság elemei. Témát és életérzést sugallnak a vers és a próza számára, gondolatiságot a lírának és képzeletbeli lehetőséget az írónak, hogy a közgondolkodást megtermékenyítse, íróink nagy - kétoldalas - képes riportokat írnak; esztétikai érzékre utalnak a címek is. Tőzsértől: 113 hektáros képeslap', Bajuszok és fej kendők, vagy, Cselényitől: Komáromi krónika', Partizán történelem', Csehov a tanyán. De műfaji kísérletek is vannak már: Bábitól a Patak és forrás, vagy Tőzsértől a Medvesalji gondok (Szociográfiai vázlat) című munkák. Az 1950-es évek tétova, útkereső újságírása után fel
