Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Szászi Zoltán: Zimankó mesélni kezd (elbeszélés)
12 Szászi Zoltán pen a Szép Özvegyként emlegetett Öblítős Bözsit gyömöszölte az irodahelységben, a megkopott rekamién. Mindemelett persze a T. Fő terén lévő cukrászdában dolgozó, az áru fogadásakor hosszú, barna haját mindig fehér neccből varrt sapka alá rejtő, kissé maszatos, de soha nem mocskos kötényű, karcsú és magas cukrászlánynak udvarolt a maga esetlen, faragatlan módján.- Igen fontos dolog az egy cukrászatban dolgozó lánynál, hogy tiszta legyen a ruhája is, meg ő maga is — ezt magának morogta el Zimankó, mert úgy gondolta, túl erősen kapaszkodik ebbe a tiszta cuccba, még megzavaija az emlékek lényegét, hát inkább lezárta magában végre ezt a részletkérdést. Visszatérve pilóta kollégájára, a Szép Özvegy Öblítős Erzsi az csak a biológia volt Bajszúnak, s az alkalmi rekamiédöngetés után Bajszú is, meg Szép Özvegy Öblítős Erzsi is nyugodtabban folytatta aznapi dolgát, aminek kiváltképpen Zimankó tudott nagyon örülni.- Persze az élet az marha bonyolult, hát ez van - állapította meg magában Zimankó, amikor már jóval az ellátó cégből való kilépés után végül megtudta Szép Özvegy Öblítős Erzsi történetét. Az alig húszas éveinek végén megözvegyült Erzsi boldogult férjét másfél év házasság után temette el. Baleset volt, persze baleset, villant be Zimankó agyába a történet ennyi év után is. A férj, az Erzsi férje, aki kombájnista volt, az egyik csehországi vendégaratáson borult olyan szerencsétlenül a nagy orosz, rozsdabarnára festett kombájnnal egy durva kaptatón, ahol sörárpát aratott, hogy a nyitott kabinból egyenesen a még zakatoló kések közé zuhant. A téesz saját halottjának tekintette, az özvegy pedig meg se nézhette. Zárt dobozban hozták haza, senkinek nem hagyták felnyitni, nagy botrány volt abból, mert rendőrt kellett hívni, hogy neki ne essen a kombájnista apja a koporsónak kisfejszével a temetés előtt. A csehországi kórházból hónapokkal a baleset után hazakerült gépészsegéd, az esetbe beleőszült Csocsó Jancsi, egy sokkal későbbi kocsmai beszélgetéskor mesélt neki az esetről, talán már bőven tíz-tizenkét évvel is a történtek után, de akkor is remegő kézzel és reszkető hangon dadogva, miután a tizedik vodkát gyűrte magába.- Az úgy volt, Zimankó, az úgy volt, tudod, hogy előtte este én be, nagyon berúgtam, hidd el, de marhára, meg valami lánynál is aludtam, reggel elkéstem, oszt nem néztem meg az asztalt feszítő ékszíjt, az meg, bammeg, ha megcsúszik, az egész miskulanciát megrántja. De én mondtam, mondtam neki, bammeg, ne úgy menjék neki annak a kurva dombnak, ne lefelé gurulva kezdje, de azt mondta, ne szarjál be, Csocsó, lefelé gurulva majd spórolok az üzemanyaggal, van rá vevő, bammeg! Hát spórolt bammeg, nagyot spórolt! Én már csak azt láttam, amikor bakkan az egész, mert gyomot fogott az asztal a kombájnon, megcsúszott az ékszíj, a gép meg bakkant, bammeg, nagyot bakkant, letette az asztalt, a csávó meg csukafejessel bele a csép meg a kések közé, én meg hátast bele a hátsó kiskerékbe. Onnan nekem passzé, csak még azt láttam, spriccelt a vér, apuskám, százfelé, bőven, én meg elájultam, majd Prágában mosódtam fel, nyakig gipszben, bammeg, csak a csövemnél volt kihagyva egy lyuk a katéternek. Na hagyjál most már, mert deréktól lefelé semmi vagyok, de úgy kell nekem, minek piáltam előtte este, miért nem húz
