Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Szászi Zoltán: Zimankó mesélni kezd (elbeszélés)
Zimankó mesélni kezd II ci házi pálinkát lehúzva mellé reggeli részecskegyorsítás, helyi és általános érzéstelenítés céljából. Ezt még korábbi munkahelyén tanulta Fittyu bától. Fittyu bá, a régi kolléga, a bakter, aki a város széli mezőgazdasági reptéren innen, a kanyargó iparvágányokon túl őrizte hűségesen évekig az állandóan változó mennyiségű cementtel, égetett mésszel, motorolajjal és alkatrészekkel, slipperrel és szurokkal terhelt raktárakat. A meleg kávé, a féldeci házi pálinka, a szelet kenyér egy egyszerre meg- nyugató és az életet elindító keverékké vált benne. Hideg, kutya morcos hideg tél volt, amikor trógemak szegődött a céghez, de ha belegondolt, hogy ehelyett most, ilyen időben vagont kellene kiraknia a korábbi, már majdnem megszokott munkahelyén, a- honnan egy hangosabban elmondott véleménye miatt rágták fenékbe, szinte nevetett.- Melegben a segged, alig emelsz valamit, egész nap csak utazol, csak u- tazol, mi bajod, mi bajod, nincs neked semmi bajod! - így biztatgatta magát Zimankó, és kicsit meg is ijedt. Ha innen, erről a helyről is mennie kell, ciki lesz, mert egész jó, hát egészen jó, nem zúzza magát agyon a melóval, nyugi is van, Baj- szú olyan, amilyen, de akár sokkal hülyébb is lehetne. Egy-egy kiszálláskor még újságolvasásra is volt néha idő, mert ha Bajszú éppen bakkantani akart, s mikor nem akart a magát legnagyobb farkúnak kikiáltó félhülye és a szexualitást kizárólag ösztönalapon értelmező pilóta, így néha órákat is várakozott az egyik kies falu kocsmájának és kisvendéglőjének hátsó rakodórámpájánál, mert bent a Bajszú épGrendel Lajos
