Irodalmi Szemle, 2011

2011/2 - ARC - Németh Zoltán: A szlovákiai magyar irodalomtudomány önreprezentációs lehetőségei (tanulmány Alabán Ferencről)

Л szlovákiai magyar irodalomtudomány önreprezentációs lehetőségei

75

Talán egy ilyen írás műfaji keretei között ezen a ponton megengedhető egy személyes vallomás is. 2004-től Alabán Ferenccel közös munkahelyen dolgozom, s közben volt alkalmunk késő éjszakába nyúló beszélgetéseket, vitákat folytatni. Ezekből a beszélgetésekből a szlovákiai magyar irodalomnak egy rendkívül pragmatikus felfogása rajzolódott ki, amely az irodalmi alkotásokra irányuló figyelem felől közeledett tárgyához. E szerint a felfogás szerint Alabán Ferenc koncepciójába nem fémek bele az ún. szűkítő tendenciák, amelyek nyomán kevesebb irodalmi mű kerül az értelmezés pozíciójába. Vagyis - vontam le a következtetést -, ha a szlovákiai magyar irodalom terminus technicusa lehetővé teszi, hogy értékes irodalmi alkotásokra irányítsuk a figyelmet, akkor a fogalom használata jogosult, sőt üdvözölhető.

És itt szükséges kitérni Alabán Ferenc pedagógiai tevékenységére is. 1974- ben végzett az ELTE magyar-szlovák szakán, s egészen 1997-ig a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén dolgozott. 1997-ben a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Filológiai Karán megalapította a ma is létező Hun- garisztika Tanszéket, amelynek kezdettől fogva tanszékvezetője, 2006-tól profesz- szora. Jelentős irodalomszervezői és szerkesztői tevékenysége is, amelynek eredményeképpen szinte minden évben nemzetközi tudományos konferenciára kerül sor az egyetem Hungarisztika Tanszékén, melynek anyagai konferenciakötetekben látnak napvilágot - legutóbb például Az interkulturális kommunikáció Mikszáth Kálmán műveiben (2010) című kötet, szintén Alabán Ferenc szerkesztésében.

Ha az idén hatvanéves Alabán Ferenc pályáját a bevezetőben említettek felől nézzük, a szlovákiai magyar irodalomtudós jellegzetes sikertörténeteként értelmezhetjük. Egymás után sorjázó kötetei, tanulmányai, szerkesztői, pedagógiai tevékenysége utalnak erre. Személyében azt a szlovákiai magyar irodalomtudóst - talán az egyetlent, aki napjainkban irodalomtudományi professzori címmel rendelkezik - köszönthetjük, akinek írásai és tevékenysége jelentős mértékben járulnak hozzá a szlovákiai magyar irodalom kontextusának vizsgálatához.

JEGYZETEK 1

1 Zsilka Tibor: A stílus hírértéke. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1973; Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974; Zsilka Tibor: Poétikai szótár. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1977.

2 Turczcl Lajos: Két kor mezsgyéjén. Tatran Könyvkiadó, Bratislava, 1967; Turczel Lajos:

Visszatekintések a szlovákiai magyar kisebbségi lét első szakaszára. Lilium Aunun, Dunaszerdahely, 1995.

3 Csanda Sándor: Első nemzedék. A csehszlovákiai magyar irodalom keletkezése és fejlődése. Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1968.

4 Hónod Zoltán: Megmozdult világban. Fábry Zoltán élete és munkássága. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1987; Fonod Zoltán: Üzenet. A csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1945. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

5 Szeberényi Zoltán: Duba Gyula. NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 1997; Szeberényi Zoltán: Magyar