Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Szászi Zoltán: Zimankó mesélni kezd (elbeszélés)
Zimankó mesélni kezd 9 Zimankó eleinte észre sem vette, az emlékezet szépítő távlatában is igen magas, tőle fél fejjel is talán, igen karcsú, hatvanas csípőbőségü, kedves, csengety- tyü hangú, hamvas bőrű, mindig tiszta tekintetű, szinte állandóan mosolygós lénynek, szóval, hogy ennek a lánykának ő tetszett inkább, nem Bajszú, a pilóta. Ennek megértéséhez kellett egy kis idő, Zimankó nem ismerte még akkoriban a női lélek finom kis rezdüléseit, a jelzéseket, a mozdulatokat, a fiira kódolású testbeszédet, amivel egy magát felkínáló nő próbálja a pasit megfogni. Második hónapja ült a kocsikísérő posztján, ez napi két úttal számolva, mert legkevesebb ennyi egységet kellett egyetlen nap ellátni akkoriban a cégnek, már egészen tekintélyes számú útnak, sok kilométernek számított. Soha még ennyi ideig nem bírta ki senki kocsikísérőként Bajszúval; az idegesítő, mindig áthatóan láb- és nem mellesleg penetránsan izzadásszagú, odvas és emiatt bűzös első két Cselényi László
