Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZOMSZÉDSÁG - Alabán Ferenc: A hungarológia irányai (tanulmány)
ALABÁN FERENC A hungarológia irányai Eredmények és értelmezések Fogalmi vonzatok Már az elején szükséges jeleznünk, hogy a hungarológia nem valamiféle állandó és stabil paraméterekkel rendelkező, változatlan „diszciplína”, amelynek lényegét egyszer és mindenkorra lehetséges megfogalmazni, esetleg újból és újból mozgásba lendíteni. A szakmai körök és a vele foglalkozók másképpen közelítik meg, fogalmazzák meg tartalmi és szervezeti részeit. Nincs mindenki számára elfogadott hungarológiafogalom tehát, s amikor az a kiindulópont érvényesül, miszerint előbb meg kell határozni a hungarológia fogalmát, majd ehhez kell rendelni az intézményeket, ki kell tűzni az egyes feladatokat és létrehozni a szervezeti egységeket, bizonyára nem jól járnak el az illetékesek. Azért lehet ab ovo hibás ez a módszer és kiindulópont, mert egy fogalom meghatározása mindig csak teoretikus szinten marad, és nem hozhat létre a gyakorlattal összekapcsolható érvényes hungarológiafogalmat. Másrészt, a fogalom feladatokkal való rendszeres, konkrét összekötése sem hozhatja meg annak elfogadható, komplex definiálását, mivel nem rendszerezi az általános ismérveket. A kezdeti, legrégebbi definíciók és értelmezések következtében a történelmi fogalomhasználat is különbözőképpen alakult: az egyik felfogás a magyar tudomány és kultúra külföldi terjesztésének egészét besorolja a hungarológia tárgykörébe, a másik szerint csupán a magyar filológia és leginkább annak egy része, a magyar nyelv mint idegen nyelv oktatása tartozik a hungarológiába. Anélkül, hogy itt és most részletekbe bocsátkoznánk, elvi szinten megállapítható, hogy a hungarológia definíciója többször átalakult, kimutatható és megállapítható, mit jelentett fejlődésének különböző szakaszaiban, milyen diszciplínákat fogott össze, hogyan korszerűsödtek módszerei és eszközrendszere, hogyan tudta hatékonyan segíteni a magyarságkép hazai és külföldi formálását. Ha csupán az utóbbi évtizedek hungarológiafogalmáról, annak tartalmáról és kiterjedéséről folyó vitákra, illetve az ezekkel kapcsolatos definíciókra tekintünk, könnyen megállapíthatjuk, hogy a mindennapi „hungarológia-tevékenység” is szükségessé tette egy olyan gyakorlati jellegű fogalom elfogadását/elfogadtatását, amely elsősorban orientációt jelentett a létrehozott intézményrendszer számára. Ennek a fogalom-kialakításnak az előzménye, előkészítője volt a Klaniczay Tibor által, még a 20. század hetvenes éveiben született meghatározás, mely szerint „a hungarológia a magyarságnak, mint etnikumnak, mint nemzetnek, mint történelmi utat
