Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZOMSZÉDSÁG - Kiss Gy. Csaba: Kik voltak azok a magyarónok?Az asszimiláció szlovák regények tükrében (tanulmány)
52 Kiss Gy. Csaba ről, akik a társadalmi fölemelkedés céljából változtatnak nyelvet és identitást. Ro- vesnýékat a faluban csak čvach-nak mondják (a. m. kb. locsogó), afféle embereknek, akik elhagyták az övéiket, s az urakhoz álltak.15 Két világként áll szemben egymással a nemzethü szlovákok közege és az úri magyar-magyarón társaság. A regényben a megyeszékhely ellenpólusa Rozhranné városa (irodalomtörténészek szerint Rózsahegy szolgált hozzá modellként az írónak), itt idealizált képen látjuk a nemzethü szlovák vállalkozó sikertörténetét. A nemzeti fölemelkedést a népet segítve végzi a szlovák tőkés, mert a szlovákságot „...kizsákmányolják az idegen, a néppel ellenséges elemek”16 (kiemelés: K. Gy. Cs.). A mi-ők szembeállítás kizárólagossága és az erkölcsi különbségtétel manicheisztikus jellege meglehetősen sematikus képet ad a felföldi társadalomról. Egyetérthetünk Andrej Mráz megjegyzésével: „Jellemző, hogy Čajak is a magyar és a magyarosodó társadalomból csak azt a részt látta, amely a hanyatlást és a negatív erőket képviselte.”17 Ha a Rovesný család című regényben fény- és árnyékként válik el egymástól a nemzethü szlovákok és renegátok világa a szlovák nemzeti mozgalom értékítéletének megfelelően, Se- beríny panorámájában árnyaltabb kép rajzolódik ki az identitásképző folyamatokról. A regény narrátora határozottan bírálja a szlovák politikát pragmatizmusának hiánya miatt: „A magyarok uralma és nyomása nem ártott annyit a szlovákoknak, mint vezetőik tapintatlansága és gyakorlatiatlansága. [...] Maguk a szlovákok és a szlovák folyóiratok, sőt nem egy félreismert, renegátnak bélyegzett személy többet tett a nemzetért, mint számosán a Nemzeti Párt úgynevezett vezetői közül.”18 Az asszimilációhoz vezető folyamatokról, a különböző típusokról szintén tagoltabb Se- beríny rajza, mint Čajaké. Érzékelteti a 48-as magyar haza vonzerejét; regényének egyik szereplője Tomáš Nemčík kalapos mesterlegény, aki az elsők között állt hon- védnak Pesten, megtanult magyarul, és lelkes magyar hazafivá vált. Gyerekeinek sorsában viszont a magyarónok erkölcsi züllésének egy-egy történetét követhetjük nyomon. Találkozhatunk a regényben olyan szereplővel is, aki többször is megváltoztatta identitását, pontosabban nemzeti hovatartozását a politikai széljárás szerint. Az a Fischer, aki a világosi fegyverletétel után letette a Halász nevet, 1867 után pedig ismét fölvette, noha eredetileg sem Fischernek, sem Halásznak nem hívták, hanem Rybárnak. De arra is van példa - Čerešník jegyzője hogy valaki az abszolutizmus alatt német volt, a provizórium idején szlovák, végül pedig magyar lett. Identitások között ingadozó szereplő az a Jozef Filing, aki árvaként nőtt föl, és egyformán folyékonyan beszélt magyarul, németül és szlovákul. 1861-ig németnek vallotta magát, attól kezdve pedig magyarnak. Ahogy láttuk a regények tükrében, mindenekelőtt a társadalom középrétegeit érintette az asszimiláció, a nyelv- és identitásváltás problematikája; másképpen szólva ebben a közegben versengett egymással a nemzetté válás két lehetséges változata, a magyar és a szlovák. Ennek a küzdelemnek a terepe elsősorban a kisváros, a felföldi megyei elit közege. Mindkét regényben több ilyen kisvárossal és bennük középosztályi csoportokkal találkozhat az olvasó. Cajak narrátora a következőkép-
