Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Oszthatatlanná kövesedett táj - Jorgosz Markópulosz: Behódolás; Egy májusi vasárnap délután I.; Egy májusi vasárnap délután II.; Dal magányos férfiaknak; Költők; A kezem, a lelkem, hajóroncsok; Eva Mišíková: Tánc; Leánykérés az erkélyen; A régi fű; Kirándulások; Jouni Inkala: (Szemem zárva...); (A másodperc...); (Kezdek...); Téli rejtély; Argosz őrizetében; Szókratész (Polgár Anikó versfordításai)
Oszthatatlanná kövcscdctt táj 43 Költők Esténként a járókelők átvágnak a parkon, hogy lerövidítsék útjukat. És mi, mi látjuk ezt. Vagy még inkább: látjuk cigarettáik parázsló végeit. A kezem, a lelkem, hajóroncsok Kezem a hajadban: gaztette után a fészkébe visszatért kígyó. Lelkem könnyedén bepiszkolódva, akár egy hófehér nyári öltöny. A hajóroncsok fölött gondterhelten bukkan fel a nap. JORGOSZ MARKÓPULOSZ (1951): újgörög költő. A pcloponnészoszi Messzinában született. 1968-ban debütált a Hetedik szimfónia című kötetével. EVA MIŠÍKOVÁ Tánc Átgázolunk a behavazott mezőn bársonydarabok tűnnek fel mögöttünk és gyerekek aztán valaki felkiált hiszen ezek bőrdarabok felváltva civakodunk rajtuk felváltva forgunk saját tengelyünk körül gyorsabban egyre gyorsabban szédül a fej gyöngül az emlékezet A lemenő nappal szemben csak a testes árnyékok tánca tűnik valósnak s kicsit távolabb a kerítésen túl
