Irodalmi Szemle, 2011

2011/12 - SZEMLE - Csanda Máté: Németh Ilona újabb munkáiról (jegyzet)

78 SZEMLE egy közös munkára építő, emberi kapcso­latokat alakító, gyakorlati örömforrásként (is) szolgáló akció jött létre. A Malm-IN széria prototípusai (2008) a korábbi PAX sorozat ruhásszekrény­gyóntatószék mutációinak alapötletét fo­lytatják és gondolják tovább. A két darab - kétféle színárnyalatban elkészített - ob­jekt, amely nevében és küllemében is egy világszerte ismert és forgalmazott bútor­darabra épit, a katalógusok lapjain kulti­kus tárgyakként megjelenő tömegáruk fé­tisjellegét juttathatja eszünkbe. A nagy műgonddal kivitelezett „kétszínű” komó­dok egy olyan kor szomorkásán vicces dokumentumai, amelyben a rugalmasság és flexibilitás számít a legfőbb erénynek, és ahol a folytonos innováció megkérdő­jelezhetetlen vállalati stratégiaként ural­kodik. Ahol a globális piac a rafinált for­matervezői szakértelemmel szövetkezve minden létező fogyasztási cikket és kép­felületet harcterepként, hasznositható, ko­lonizálható felületként sajátít ki. Németh Ilona speciális (többfunkciós) Malm-IN darabjai egyszerre lehetnek kozmopolita jellegű minimál-plasztikák és túlnépesedett nagyvárosok lelkiisme- ret-ápoló berendezései. Letisztult formá­juk ellenére igencsak beszédesek ezek a kinyitható gyomrú installációk. Sok más mellett arról is szól(hat)nak, hogy a globá­lis piaci trendek hovatovább a mindenna­pok összes mozzanatát (lelki életet, privát- szférát) a maguk igényeihez szabják - és hogy a rentabilitás mint vezérelv a leginti­mebb emberi szükségletekből is kiábrándi- tóan profán dolgokat képes csinálni. Kultikus kisugárzása van a Családi ereklyetartó című objektnek is. A művész egy masszív, de elegáns gyüjteményesdo- bozban különféle családi ereklyéket, el­hunyt hozzátartozók személyes tárgyait, töredékeket, emlékmaradványokat gyűj­tött össze, miközben gondosan - és kissé szenvtelen módon - hagyott pár üres he­lyet néhány további lehetséges darabnak is. Németh Ilona bő tíz évvel azelőtt már ké­szített egy hasonló három részből álló mű­vet. Akkor saját haj - és körömmaradványa­it gyűjtötte egybe s foglalta bársonypámás sárgaréz szentségtartókba. A szarkasztikus üzenet az esetben egy árnyalt, de nagyon is direkt gesztus volt a body art és a posztfe­minista diskurzusok felé, ugyanakkor ele­gáns módon rámutatott arra is, miféle per­verz énképek és közvélekedésbeli sztereo­típiák élnek a művészről az ezredforduló tájékán. A 2011-es Családi ereklyetartó eseté­ben egy másfajta, precízebb és minden­képpen személyesebb kitárulkozási kísér­letet látunk. Ez arról is szól, hogy a szigo­rú rendszerező elvek szerint megtervezett, kimondottan „dizájnos” objekt a befoga­dó számára óhatatlanul is egy különös csodadobozzá uniformizálódik. Egy át­mentett, privát emlékarchívum, ha úgy tetszik, egy további hordozható minimú­zeum, amely rendszerezni, visszatekinte­ni, összegezni próbál. Emellett a szó szo­ros értelmében képpé formálja, aranyke­retbe foglalja a mindenki számára látható személyes tárgyakat, igaz, csak a kiállítá­sok idejére, mint ahogyan a „valódi” erek­lyék is elzárva állnak az év nagy részében, s ténylegesen csak egy-egy ünnepi kör­menet során láthatók. Talán azt a kérdést feszegeti, hogy vajon a tárgyi fragmentu­mokra épülő személyes múlt mennyire kommunikálható a külvilág felé egy ob­jektiv, koherens, önmagába záródó törté­netként. CSANDA MÁTÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom