Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZEMLE - Csanda Máté: Németh Ilona újabb munkáiról (jegyzet)
78 SZEMLE egy közös munkára építő, emberi kapcsolatokat alakító, gyakorlati örömforrásként (is) szolgáló akció jött létre. A Malm-IN széria prototípusai (2008) a korábbi PAX sorozat ruhásszekrénygyóntatószék mutációinak alapötletét folytatják és gondolják tovább. A két darab - kétféle színárnyalatban elkészített - objekt, amely nevében és küllemében is egy világszerte ismert és forgalmazott bútordarabra épit, a katalógusok lapjain kultikus tárgyakként megjelenő tömegáruk fétisjellegét juttathatja eszünkbe. A nagy műgonddal kivitelezett „kétszínű” komódok egy olyan kor szomorkásán vicces dokumentumai, amelyben a rugalmasság és flexibilitás számít a legfőbb erénynek, és ahol a folytonos innováció megkérdőjelezhetetlen vállalati stratégiaként uralkodik. Ahol a globális piac a rafinált formatervezői szakértelemmel szövetkezve minden létező fogyasztási cikket és képfelületet harcterepként, hasznositható, kolonizálható felületként sajátít ki. Németh Ilona speciális (többfunkciós) Malm-IN darabjai egyszerre lehetnek kozmopolita jellegű minimál-plasztikák és túlnépesedett nagyvárosok lelkiisme- ret-ápoló berendezései. Letisztult formájuk ellenére igencsak beszédesek ezek a kinyitható gyomrú installációk. Sok más mellett arról is szól(hat)nak, hogy a globális piaci trendek hovatovább a mindennapok összes mozzanatát (lelki életet, privát- szférát) a maguk igényeihez szabják - és hogy a rentabilitás mint vezérelv a legintimebb emberi szükségletekből is kiábrándi- tóan profán dolgokat képes csinálni. Kultikus kisugárzása van a Családi ereklyetartó című objektnek is. A művész egy masszív, de elegáns gyüjteményesdo- bozban különféle családi ereklyéket, elhunyt hozzátartozók személyes tárgyait, töredékeket, emlékmaradványokat gyűjtött össze, miközben gondosan - és kissé szenvtelen módon - hagyott pár üres helyet néhány további lehetséges darabnak is. Németh Ilona bő tíz évvel azelőtt már készített egy hasonló három részből álló művet. Akkor saját haj - és körömmaradványait gyűjtötte egybe s foglalta bársonypámás sárgaréz szentségtartókba. A szarkasztikus üzenet az esetben egy árnyalt, de nagyon is direkt gesztus volt a body art és a posztfeminista diskurzusok felé, ugyanakkor elegáns módon rámutatott arra is, miféle perverz énképek és közvélekedésbeli sztereotípiák élnek a művészről az ezredforduló tájékán. A 2011-es Családi ereklyetartó esetében egy másfajta, precízebb és mindenképpen személyesebb kitárulkozási kísérletet látunk. Ez arról is szól, hogy a szigorú rendszerező elvek szerint megtervezett, kimondottan „dizájnos” objekt a befogadó számára óhatatlanul is egy különös csodadobozzá uniformizálódik. Egy átmentett, privát emlékarchívum, ha úgy tetszik, egy további hordozható minimúzeum, amely rendszerezni, visszatekinteni, összegezni próbál. Emellett a szó szoros értelmében képpé formálja, aranykeretbe foglalja a mindenki számára látható személyes tárgyakat, igaz, csak a kiállítások idejére, mint ahogyan a „valódi” ereklyék is elzárva állnak az év nagy részében, s ténylegesen csak egy-egy ünnepi körmenet során láthatók. Talán azt a kérdést feszegeti, hogy vajon a tárgyi fragmentumokra épülő személyes múlt mennyire kommunikálható a külvilág felé egy objektiv, koherens, önmagába záródó történetként. CSANDA MÁTÉ
