Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Soltész Márton: Irodalomtörténet mint egyetemi segédkönyv? (tanulmány)
Irodalomtörténet mint egyetemi segédkönyv? 65 (Hunn, új legenda) a vessző (769.), nem sokkal odébb pedig Szabó Lőrinc Föld, erdő isten című kötetének címe lett helytelenül szedve („Föld, erőd, isten”, 807.). Ezenkívül érdemes lett volna zárójelben megmagyarázni vagy valami módon magyarítani a „nyelvi perfekcionizmus” és „archaikus reminiszcenciái” kifejezéseket (786., 791.).'s A második világháború befejezésétől napjainkig Schein Gábor fejezeteinek nagy érdeme az adatgazdag láttatás a felsorolásokban, az irodalomtörténetileg jelentős esetek, események tömörítése, figyelemfölkeltő jelzése. Két helyre is bejegyeztem, hogy „remek fölsorolás”, az egyik azoknak az íróknak a sorára vonatkozik, akik az úgynevezett „hároméves irodalom” újrakezdését már nem élhették meg (872.), a másik az 1956 után letartóztatott alkotók listájára (887.). Ugyanígy kiváló minősítést érdemel a Schein-féle fejezetek stílusa is. Egyetlen mondatát hadd idézzem: „Emellett voltak néhányan, akiknek módja nyílott látványos egyéni szerepek kialakítására, mint amilyen a hatalom bensősége által óvott különcként fellépő Déry Tiboré, vagy a nyilvánosságból önként visszavonuló, az ellenfélnek kijáró gyanakvással övezett, időről időre mégis körüludvarolt Németh Lászlóé” (872.). Mindezek ellenére hiányoltam a hivatkozást az említett „hároméves irodalom” tárgyalásakor (855.) Babus Antal Az árral szemben című kultúrtörténeti alapmüvére, melyben a szerző föltárta a moszkvai magyar emigránsok tevékenysége mellett az itthon maradt íróknak a Szovjetunióba tervezett utazásait, valamint az ezeket az utazásokat övező politikai-diplomáciai viszályokat is.16 Ugyanez vonatkozik a szövegcsonki- tás ( delfinizálás) szakirodaimára, itt legalábbis Szörényi László Delfináriuméd (1998, 2000, 2010) meg kellett volna jelölni (871.). Kiemelendő ugyanakkor, hogy Schein Gábor kísérletet tesz a szocialista irodalom újraolvasására is, ennek keretében emlegeti többek között Déry Feleletét. Az 1950-ben és 1952-ben, két kötetben megjelent regényről írott soraival azonban vitáznom kell. Magam közvetlenül Hidas Antal trilógiája (Ficzek úr, Márton és barátai; Más muzsika kell...) után olvastam a Feleletei, s a kettő közt meglepően sok (tematikai, formai és eszmei) hasonlóságot fedeztem föl. A Déry-dilógia ugyanazt a hangsúlyeltolódást produkálta, mint a szocialista kultregény- trilógia: utolsó kötetében mindkettő olvashatatlan, tömör propagandába fordul. (A Hidas-féle Ficzek úr egyes fejezetei még az 1930-as években megjelentek folyóiratban - ez magyarázhatja a Dérynéi észlelhető Hidas-hatást. Azután azonban csak az író kényszerű emigrációját követően, a trilógia későbbi kötetei után [vagyis velük párhuzamosan] készült el és jelent meg - a megmaradt orosz verzió alapján - a Makai-féle magyar [vissza]fordítás. így csupán a hatvanas évek elején - egy radikális szemléletváltás után - jelenhetett meg a [kronológiai értelemben] nyitó szöveg.) Hidas Mártonja és Déry Bálintja mindenesetre egyaránt az új idők proletárhősévé avanzsál. Véghelyi Balázs vetette papírra az alábbi sorokat: „...bár fölötte áll az átlagnak, ez a regény valójában maga a megtestesült szocialista realizmus, annak összes fogyatékosságával. Ré- vaiékat talán éppen az zavarta, hogy Déry munkájában felismerték a szocialista realista nagyregényt, csak éppen nem az elvárásuknak megfelelőt. Déry Tibor nem fejezte be a sorozatot, maga is elfordult ezektől a regényektől, ahogy a közönség is.”17 Hogy
