Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - ARC - Duba Gyula: Még egyszer A kormányzó könyvtáráról (tanulmány Szalay Zoltánról)
58 Duba Gyula csodás „tényei”? Az Angolna története mai faluban is megeshetne, he nem lenne merő képtelenség. Mindennapi dolgokból, tényekből és hangulatokból, a „az arányok rombolásának kéje” jegyében áll össze a történet bűzös rémálommá. Mintha rejtélyes festményen, az előtér félelmetesen szerveződő, hisztérikus dinamikája mögött fel- sejlene a lét vészjósló nyugalma, hogy felülírja a történetet. A kormányzó könyvtára című munkával is hasonlóképpen vagyunk. A történetből nem tudjuk meg, a szövegből érezzük ki, sejtjük meg, hogy miről szól. A „rejtélyes” tartalmat a szürrealista álom-szerűségtől többnek - másnak - érzem. Olyan közlést rejt, ami alig megnevezhető. A hagyományos „sorok közötti olvasástól” is mélyebbet sejtet a szöveg. Valamiféle nehezen meghatározható, gazdagon értelmezhető, hangulati élményt! Ösztönös ismeretet, amely bennünk rejtőzik valahol. A szellemi meghasonlás nyugtalansága, netán érzéki kárhozat lenne? Tisztázatlan kortünet? Vagy a történelmi idő kibontakozó dilemmája? Mintha a kormányzó letűnt hatalma, az abszolútum metaforája rejtélyes módon tovább élné utóéletét! Vagy a mindenkori hatalom — abszolútum - szimbóluma lenne? Az elbeszélés százhuszonöt éves tábornoka R. város közelében lévő kastélyában lakik. Az őt meglátogató könyvtáros munkája, feladata, hogy a kormányzó rendelete értelmében a birodalomban összegyűjtött könyveket rendszerezze. A pompás kastély méltóságos környezetében az ételek sült krumpli és rágós hús köret nélkül, ám a borok finomak. S a tábornok még mindig a szorb „söpredék” felett basás- kodik. Elegáns és korrekt csevegése, meséi méltóságos fensőbbségről tanúskodnak, történetei mélabúsan ironikusak. Megtudjuk, hogy a kormányzó halála után „szoborállító mozgalom” indult, ezerszámra kerültek felavatásra a nagy ember szobrai, s a rejtett kérdés is felmerül: a kormányzó valóban halott?! Az időtlen történetben mintha a lehetetlen felejtés metaforája úszna rejtélyesen. Megszólít, bár tényeket alig közöl, titokzatos hangulatot teremt, s a kérdést sugallja: meghalt-e hát a kormányzó?! 3 3 Könnyen transzcendens ködökbe veszhetünk, ha így folytatom. S ez nem célom, se nem érdekem. Tanulságokat keresnek. Másfelől azonban Szalay Zoltán alkotásait, írói ösztönét és nyelverejét a beleérzés elvontsága, alkalmas intuíció híján aligha közelíthetjük meg. Korábban „új irodalmi tudatról” szólva a civilizációs tapasztalatok és a szellemi ismeretagyag dömpingjére, az emberiség tudatának döbbenetes metamorfózisára (is) gondoltam. Az irodalom szemléletének tárgya az emberi lét, annak alakulásával az írás formavilága is változik. Korunk ma műszaki „csodák” és metafizikai rejtélyek bűvöletével terhes. S közben hihetetlenül elgyakorlatiasodott és anyagiasság-központú lett. Szinte minden jelenség és érték pénzbeli kifejezést (is) nyer. Elképesztő tudományos hipotézisek mellett a tőzsdék rángásai rémítenek. A globális fejlődés rémei a gondolkodók idegeire mennek. Az erőszak értelmetlen, romboló formái és brutalitása sokkolják képzeletünket és morális érzékünket. Megannyi új rémálom. Mintha az élet nagy piacán a hiábavalóságok vására zajlana. A nap minden pillanatában érzékelhetjük, ahogy az érdekek mohón felzabálják az együtt érző erkölcs alapértékeit. S az irodalom próbálja megragadni az emberi realitásérzék látványos torzulá-
