Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Esik a hó 2. (novella)
Esik a hó 2. 7 pontját percnyi pontossággal meghatározzuk, sőt azt is megmondjuk, hogy hány év múlva, milyen napon, melyik órában és hányadik percben valósul meg a következő fogyatkozás. Morvái tehát úgy gondolja, hogy a képzeletünkben megvalósuló lét hiteles valóság. S élte is, egyre mélyebben, néha a kizárólagosságig képzelt életét. Magatartása alig különbözik a másokétól. Társaságba jár, és választékosán öltözik, közismert dolgokról társalog, és mindennapi módon viselkedik. Megfontolt férfiú benyomását kelti, s bizonyos elismertségre tett szert. Csak ő tudja, hogy ez látszat, és a lényeg egészen más. Időnként felötlött benne, hogy hátha a többi ember is, talán mindenki úgy él, mint ö. Magának és képzeletben, viselkedésükben a látszat, a felszín nyilvánul meg. Rejtélyes világ a mienk, embereké, titokzatos lét, igyekezett lezárni a gondolatsort. Ösztönösen megérezte, hogy ezen a nyomon nem haladhat tovább, mert annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Mintha megsejtette volna, hogy ha ebben a kérdésben is a képzeletére bízza magát, annak csak rossz vége lehet. Majd olyan gondolata támadt, hogy míg az ember a való világgal harcol, közben önmagával küzd, igen, talán így is lehet... Akkor, advent utolsó hetében az óvárosi Fő térre indult. Már tél volt, apró, homokszem pelyhekben hullt a hó, a parányi pelyheket, inkább jégszilánkokat, tüszikrákat rideg szél kergette, kavarta, ostorozta. Kellemetlen idő, s valahogy még sincs hideg, a „fagy baltája nem villog” közben. Gondolta, iszik egy pohár forralt bort, és megnézi a karácsonyi vásárt, valamilyen ételt is megkóstol. Fontosabb, hogy bc- lcvész és elvegyül a tömegben, megnézi a programot, és jár-kel az emberek között, hátha történik valami. Egyre gyakrabban jut eszébe: hátha... Mintha egyre ritkábban történne valami... Hátha most... Nemsokára már a Notre-Dame temploma előtti téren járt, a Felszabadulás emlékműve futásba merevült, fáklyás nőalakjának lendületében mintha újszerűség lenne, melyet addig még nem vett észre. A fák alatt a háttérben két alacsony dcsz- kaházikó áll, ilyenekkel van most tele a belváros, a karácsonyi vásár tartozékai, az egyiken KARITA feliratot látott. Átvágott az úttesten, a kivilágított karácsonyfa alatt megbúvó betlehemi istállóra alig pillantott, korábban már látta a fából faragott jászolt és a legendás alakokat - sietett. Nemsokára Čumilhoz ért, a derék Rukkoló fején jókedvű japán lánykák ültek és fényképezkedtek. Majd Schöner Náci ezüst alakja köszöntötte bodor kalaplengetéssel. Az egykori Marxista -Leninista Könyvtár bejáratánál, ahol a Csehszlovák Kereskedelmi Bank fiókja működik, a Kukko- lóval szemben a Zencbűvész a beatlesek híres számát, a Yesterday-1 játszotta. A Zenebűvész négy-öt hangszeren játszik egyszerre, s ilyenkor minden tagja mozog és részt vesz a zenélésben, lába tapos, kezei kalimpálnak, s a maga elé erősített szájharmonikán játssza a melódiát. Előtte csődület, s már itt erősödik a hangzavar, mely - ahogy a Mayer cukrászdánál a térre lép megcsapja, szinte letaglózza, hangereje főbe kólintja. A tér fölé magasodó Roland-szobor háta mögött halinanadrágos, bocskoros és ködmönös népművész harmonikázik, és szilaj hegyi dalokat énekel. A Fő tér két oldalán hosszú sorokban, egymáshoz ragasztva kicsi, piros-fehér tetejű
