Irodalmi Szemle, 2011

2011/12 - SZÍN, JÁTÉK - Varga Imre: Pókvári mese (bábjáték, részletek)

Pókvári mese

41

Lebbennek szárnyak, meg szoknyák. Leányok és fiúk párban, kalapban s légyrokolyában. Légylegény, légy legény, s járjad! Légyleány tárjad a szárnyad! Zümzüzüm, pörgünk a táncban, Zümiziim, legyünk itt százan!

ZÜNCI

Én vagyok, a legszebb légylány.

A pók epekedve néz rám.

Idepislog sóvárogva, ha libben a szoknyám fodra.

Hálóházy

Ej, ha Zünci, enyém volna.

S már csak énnekem táncolna, becézgetném, simogatnám, mézharmattal itatgatnám.

(Ziincihez):

Gyere hozzám feleségül!

Hozzád szegődnék én férjül.

Ezt szeretném, erre vágyom, ezt szomjazom, ez az álmom.

Zünci

Hogy is mennék én tehozzád, pók úrfi, ha házasodnál.

Rózsaszirom a paplanom, csipkebokorban alhatom; táncos társak között élve, jó sorsommal megbékélve.

Fölkelek a kelő nappal, megmosdok a friss harmattal, aztán a víg patak fölött napszentületig röpködök.

Keressél magadhoz valót, a póknak jó, ha párja pók!

[...]

MESÉLŐ

Nos, hát a pók cselt tervelve, ezüsthálót feszít este a víz fölé parttól partig, hová a légyhad kirajzik.

Hálóházy

Ide hurkot, oda is még, rabom leszel holnap, kislégy!

Erre csomót, arra bogot - a csapdámmal asszonyt fogok.

Mesélő

Korán, mihelyt a nap felkel,

Zünci kiszáll a legyekkel, táncát vidáman elkezdi, hogy mi vár rá, dehogy sejti.

Kis légy

Vigyázz, testvér, ott a háló! Mesélő

De az arra táncikáló Zünci kelepcébe esik.

Megrémülve esedezik:

Zünci

Engedj el pók, ne tarts fogva! Nézd, vár engem a napocska. Hadd pörögjek, hadd forogjak, engedd, hogy megint táncoljak! Testvérkéim körbe-körbe, óh, hogy szállnak zengve-döngve. Oldozd ki az ezüstláncom, hadd járjam el legszebb táncom! Engedj el, pók, oldozzál ki, hagyjál tánc-körömbe szállni! Hallod, hogy zenél a patak?

S hogy szikrázik rajta a nap!

A part mellett fűz árnyéka, ott kuruttyol a vén béka, ott a könnyű szitakötő, fényt és szellőt egybeszövő. Mászkálnak lent a kis rákok, tapsikolnak a virágok.

Társaim villogó szárnya, mint áttetsző aranyhártya. Köröttük minden vidáman zeng és zsong a napsugárban. Nem jó rabként megkötözve, mozdulatlanná nyűgözve.