Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZÍN, JÁTÉK - Száz Pál: Daphnis (színjáték, részletek)
30 Száz Pál Daphnis: Ráér az, Julis, hosszú az idő holnapig. Hanem e dologban olly járatlan vagyok. Julis: Nem baj az, naccságos úr, jobb a rígvót dógokot bíkin hannyi. Daphnis: Na, nesze, igyál egy kortyot te is. A sok sürgés érdeme a pihenés. Julis: No jóvan no, de csak égy kicsinkét. Daphnis: Levél nem jött máma? Julis: Gyütt, gyütt, egy könyvet küdött a naccságos úrnak valaki. Daphnis: Csak nem a Russzó? Julis: Mittom én, hogy ki küdte aztot. Csak égy csöppet ösmerém a betűköt. No de mibül igyák? Csak két pohárt hoztam, asszonyomnak még kendnek. Daphnis: Akkor szaladjál, s hozz egyet. És hozd ki nékem a könyvet is. Az öregúr is szerette a könyveket, nem? Egész szép bibliothecát hordott össze. Julis: Né híjjá naccságo öregúmak a megboldogultat. [...] ' RECITATIVO SECCO Julis: Daphnis: Julis: Daphnis: Julis: Daphnis: Julis: Daphnis: Julis Daphnis: Julis: Daphnis: Julis: Daphnis: Julis: Daphnis: Julis: Daphnis: Julis: Nos, meghoztam. De csak rövidig maradok. No hiszen jól van. Lám, a Russzó küldetett. Majdcsak ráun kegyesem a hárfázásra. Olvasom addig, áhított portéka - mind a kettejük, csak egy- gyük a testnek is öröm, másik csak a szellemnek. Gyün majd. Ösmeri az uraság. Níha az éhsíg se bírja rávénnyi! Csak jáccik... Nézzsze, látszik a hold a berek fölött! Csuda fehír kípe van. Hogy kivilágoskodott tőle. Nem sokára megtellik. Nem jó az, naccságos úr. Aztán miért? Há, ez csak olyan babona. Bolond beszíd. Maris, a szakácsnő hord ösz- sze mindénfélét. Mit mégis? Nincsen abba semmi értelem... Julis, Julis, te semmit nem mondasz el nékem. Mindek ez a bércé titkolódzás? Hát légyen. Aszongya, előgyünnek sírjukbú a hóttak. Úgy-é? Még hogy az illők sé nyughatnak. Mer vannak, akiknek a hód elvészi az eszit. Arra nem egyedül a hold képes. Ilyenkor muzsikánok a fákon a boszorkányok. Elveszik a szégíny ember teheninek a tejit, elbübájoskodják, oszt ott köpűllik fönt a fán. Biztos úgy van. Nyilván láttad. Né csúfolódjon az uraság velem. Nem láttom. De hallottam. Lánko vó- tam, mikor kivitt az öreganyám a lápi tóho, ottan bizony fönt a fákon a susogásbo ínekőtek a boszorkányok, közbe meg puff-puff, hallottam, ahogy köpűllik a túrót.
