Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: A keret (vers)
GÁL SÁNDOR A keret hulló fényben a délutánt pásztora ltam örökségem egy pillanatát a csend szívében és a távolságot is amely mindettől már régóta elválaszt s ebben a végtelen eseménytelenségben szitakötő zizzent megült a jázminbokor ágán és elém tárta látni szárnyának áttetsző erezetét hajlatok ívek ámyéktalan aranyát a finom vonalak akárha ezernyi vers-szerkezet tiszta formák és a változatok is a mindig felismerhető csodák ám ugyanígy minden lehet maga a befejezetlenség is a mindenkori most s benne a létezés elfogadása amikor nincs sem múlt se jövő csak önmagában a mindenség az örök jelen lényege s hogy mindez bennem is van és ugyanúgy látható akár a szitakötő szárny-erezete az alkonyat törvényének fény-arany keretébe zártan
/
