Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - SZEMLE - Angyal László: Bauko János; Ragadványnév-vizsgálatok kétnyelvű környezetben (recenzió)
74 SZEMLE és a családtagok, ismerősök neve. A diákoknál nem jelenik meg névadási motívumként a foglalkozás, a felnőttek között azonban gyakrabban szerepelnek a tulajdon- és köznevek elferdített alakváltozatai, míg a diákoknál a lexikális köznevek. A felnőttek ragadványnevei általában hosszabb életűek, invariánsak (csak ritkán változnak), az egyén gyakorta egész életén át viseli a faluközösség által ráragasztott nevet, sőt ez a név öröklődhet is. Bauko János megállapítja, hogy a ragadványnevek nagy része azonban nem öröklődik, az 1299 névből csupán 299 öröklődött, ez a névanyag mindösz- sze 23%-át teszi ki. Az élőnyelvben 12- féle névszerkezet fordul elő. A ragadványnevek legnagyobb részét az önmagukban használt nevek alkotják (62,43%). Ezek önállóan identifikálják a személyt. A két-elemű névkapcsolatban használt ragadványnevek (33,56%) típusán belül a leggyakoribb szerkezettípus az R+B, amikor a ragadványnév megelőzi a becenevet, s lényegében a családnevet helyettesíti. A három tagból álló névkombinációban ragadványnevek ritkábban fordulnak elő (4%). Gyümölcsöző eljárásnak tekinthető a szerző felgyüjtött korpuszának szófaji vizsgálata. Mivel a ragadványnevek személynevek, ezért a főnév (tulajdonnév) szófaji kategóriájába tartoznak. Bauko rendszerezésében rámutat, hogy a ragadványnév alapjául szolgáló lexémák milyen szófajból származnak. Ez azonban elképzelhetetlen a névadás motivációjának ismerete nélkül. A személynévtípusok közül leginkább a ragadványneveknél ismerhető fel a tulajdonnév köznévi eredete. A ragadványnevek nagy része főnévből (55,04%), ezen belül elsősorban köznévből (35,26%) keletkezett. A legjellegzetesebb névalkotási mód a tőszó, elemi köznév tulaj donnevesülése és ragadványnévként való használata (30,87%). A morfológiai részben a szerző a ragadványnév-alkotás módozataival foglalkozik. A névtípus alkotásmódja hasonlóságot mutat a becenevek alaki rendszerével. A következő részben a ragadványnevek kifejezőeszközeinek vizsgálatával, a szemantikai eszközökkel foglalkozik. A névtan és a stilisztika kapcsolata ismert a nyelvtudományban. A tulajdonnév stílusértékéről elsőként az irodalmi névadás kapcsán olvashatunk. A ragadványnevek a személynevek szerves részrendszerét képezik, éppolyan identifikáló szerepük van, mint a család-, kereszt- és beceneveknek. A személynevek közül a legnyitottabb rendszert alkotják: bármilyen nyelvi jel vagy értelmetlen hangsor ragadványnévvé válhat. Ezekben nyilvánul meg leginkább az ember ősi névadó ösztöne. Külön ki kell emelnünk a kötet újdonság számba menő legfőbb értékeit. A dolgozat érdemi fejezete, amely a ragadványneveket vizsgálja különböző szempontok szerint, eddig még - legalábbis kellőképpen — nem vizsgált kérdések módszeres áttekintését nyújtja, igyekszik áttekintő és több ponton teljességre törekvő rendszerességgel megvizsgálni a ragadványnevek szerteágazó, sokat vitatott és sok nyitott kérdést magába sürítő elméleti vonatkozásait. A munka módszertani megjegyzései hasznosnak bizonyulhatnak további vizsgálódások számára. Ismertetésünket azzal zárhatjuk, hogy
