Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Kovács Lajos: Kom-kom-komálom (tanulmány Z. Németh Istvánról)
Kom-kom-komálom 45 A képalkotás hasonlósága egy maibb beszéltnyelv-ritmika szabályai szerint ötvöződik a mestert meghaladó versélménnyé. „Mondogathatókái” pedig (Egérmondóka', Csicsói csacsikák', Szamár mondja magának) egy anyanyelv-használati babonát - a kötelező ritmustökélyt - kezdegetik ki változatlan leleményességgel és makacssággal. (A gyakorlatban nem ismerjük a tényleges hatást.) A két utóbbi kötet (Hemperkőc; Epercsutka, fagombóc) már címében is ritmusjel: előbbi a Gyerkőce kisgyerekvilág-nyitogatójára, utóbbi a Tündérvirág szürreálist kergető fantáziálgatására emlékeztet. Kisiskolásoknak szánt újabb versei a köznapiság érzéseivel bíbelődnek (Nehéz szöveges feladat; Zeneóra', Emese számolni tanítja a babákat). Új (?) formai elem a csúfoló (Nagyszünetben), a kancsal- rím (Tükör előtt', Emese mondja a megafonba)), s erősödik a népies dadanyelv hangulatkitöltő szerepe (tillárom, haj... lillárom-liliom... sárga bögre, görbe bögre... lárifári... pim-pam, pimpilimm stb.), s a diáknyelv közkeletű igeragozó monotóniája („Ébrelendüsz, felkelendüsz, / Iskolába indulandusz...” Iskolás mondóka). Ezek a válogatások egyben hiánypótlások: takarékosabban születő versötletek mellett inkább a szerkesztés lehetséges hangszerelési kísérletei, amellyel folyamatosabban fenntartható immár a költő-olvasó találkozó. Mindez mégis szigorított keretek között zajló mustra, s az Epercsutka, fagombóc kötetének alig növekvő oldalszáma pontosan definiálja Z. Németh István eddigi gyermekköltészetének lényegét. Ez besorolja őt azok közé, akik ennek a magyar nyelvű gyermekirodalomnak sokat adtak a viszonylag kevéssel. Egy termékeny szerzővel van dolgunk, aki elsősorban mégsem a gyermekirodalomban találta meg önmagát. Benne azonban ez az irodalom számos csak rá jellemző szinét és fonákját ismerheti fel. Bizonyos vonulatokhoz is szorosan kötődik a klasszikusokat követve. Saját hangon szólal meg. Nem lezárt folyamat végét értjük az „ítélet” kimondásában, az „életmű” bármilyen meglepetéssel szolgálhat még. Jó hír mindenkinek, hogy újabban folyamatosan olvasható (kapható) ez a mindig továbbcsiráztatott, ugyanakkor mindig átrostált termés.
