Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: ,,Égiekkel játszó földi tünemény’’ (tanulmány Kmeczkó Mihályról)
24 Kulcsár Ferenc Lélek és a Lét világosságába. Tudatosítja, hogy amikor a világ keletkezett, vele együtt keletkezett a világ és az élet eredetéről, létéről, céljáról, értelméről szóló tudás is — a kinyilatkoztatás, a szent hagyomány, melyből csak Egy van, mint ahogy az emberiség is Egy, és az Isten is Egy, s ezen belül van a sokszerüség, a vallások, a fajok, a népek, a lelkek sokszerüsége. Mindezek együtt alkotják az egyetlen hagyományt, az univerzális metafizikát, ezért nem a vallások egységének megteremtése a dolgunk, hanem a közöttük való összhang kialakítása. Mindez persze vívódásokon keresztül alakul ki az íróban, gyakran önellentmondásokba keveredve, például a fatalizmust, a teremtés „aktusait”, a lélekvándorlást illetően. A lélekvándorlás ősképe, ideája például - többek között Hamvas Béla Scien- tia Sacrája, illetve az ősi tanítások szerint - nem azt jelenti, hogy az egyéni emberi lélek születik, meghal, újjászületik, a földi életből a túlvilági életbe, a túlvilági életből a földi életbe kering, forog, vándorol és tévelyeg. A lélekvándorlás nem az emberi individuumra, hanem az Örök Emberre vonatkozó őskép. Értelme tehát nem az, hogy az emberi Én meghal s esetleg már holnap a föld más táján és más lényben újra megszületik, hanem az, hogy az ősi, első ember, a szellemi természet királya, a Fénylény, Isten mása a szellemi teremtésből lezuhant az anyagba, s ebből az anyagból együtt mint emberiség ébred, melynek minden egyes Énje - az enyém, a tiéd, az övé - az ősi ember egy-egy állomása, egy-egy újjászületése, napfényre jövetele - reinkarnációja. A lélekvándorlás tehát az Örök Ember sorsának kolosszális mélységű ősképe, amely az egyéni emberi Én sorsát az Örök Ember sorsába ágyazva látja, s önmagát az egyetemes emberiség összefüggésében mint újjászületett lényt érti meg: az ébredése a születés pillanata, mikor az emberi lélek a hívásnak engedelmeskedve napfényre lép, mintegy elválasztva a sötétséget a világosságtól; majd itt, a Földön, a megvilágosodás során születik-születhet másodszor is újjá, méghozzá azért, mert az ember Isten mellé rendelésének felismerése a lélek eredendő természete, azaz: a teremtés ősképe a lélekben elmúlhatatlanul él. Lélekvándorlást tehát sem az ősi kinyilatkoztatás, sem a Kelet, sem a Véda, sem a buddhizmus, sem az egyiptomi, sem a pythagoreus, sem a platóni metafizika nem tanított! így Kmeczkó meditációs utazásainak „vízióihoz” - például, hogy ő a múltban Teremtő Fényenergia volt, kinek a hatására bolygók keletkeztek, majd magányos tengerparti szírt lett, harangvirág, oroszlán, később egy ősembercsoport bölcs vezetője; a jelenben (az időtlenségben?) pedig az Ősi Birodalomban a hét vezérrel és István királlyal találkozó, őt két angyal által megkoronázó fénylény - esetleg ferencesruhát viselő Pál apostol, aki majd 2012- ben segít az emberiségnek átfordulni a negyedik dimenzióba; feltételezett Pál apostolként pedig 2075-ig intézményesíti a jézusi Szeretet Vallását a lelkekben, majd Mihály arkangyal lángpallosának kicsinyített másával gyógyít gyógyíthatatlan sebeket - szóval emez ezerszer is rejtélyes víziókhoz nem fűzök kommentárt, hiszen soha nem vettem részt meditációs utazásban. Hosszasan lehetne elemezni a naplót, a napló létfilozófiáját, a szenvedéseken
