Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - IRODALMI SZEMLE - Ardamica Zorán: sós nedveit; ma már; mikor az uccán (versek)
ARDAMICA ZORAN sós nedveit ha ostobán csak méhlepényből szívtad divatjamúlt korok sós nedveit ha elkerült az új a friss az édes ma néhány kurva hátha felderít mikor sirályként orvul csapsz a habra s honfoglalóként nődet beveszed emlő ajak domb bősz abrakadabra karód a rést feszíti - fát a szeg ám nem elég a szusszanás s veríték ered dagad de boldogságod vén hám mi szűk a lóra s dörzsöli szügyében a semmi újra benned alszik némán vigasz talán a nőd vigasz a nedve s ha nem vigasz hát mért csak őt falod ha semmi sincs már tudásod sincs róla csak érzed még a vér hogy kavarog ma már mikor az uccán úgysem jön ma már senki sem fordul a kulcs és meghalok útközben rendelünk pár sört én a kaszás s az angyalok mikor az uccán átment a zebra kiterítette bőre csíkját azóta kérdik ottan paraszt melyik út vezet afrikéba amíg leszáll fehér habja nőkről dumálunk egy kicsit a kaszás akkor az évát két angyal együtt a micit átgyalogol a pingvinnépség elindulnak a teherautók katonasapkás verebekkel kipufogókból bús fustfingok záróra fiúk indulás fáradt járdákon hajnalig segítek vinni a kaszád új reggel jön elandalít hátranéz olykor tüzimádó leül a hóba lemarad népe felnyög az aszfalt sebei fájnak habzik a vére mikor az uccán
