Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Lauer Edith: Az eredmények...(Üdvözlőbeszéd)
66 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj — 2010 álmodott, s Németh László jóslatában is a „hiánylistán” szerepelt, annak építéséhez - ahogy Illyés Gyula írta - nem kőhordásra van szükség, hanem hitre és hűségre. Csak így érhetjük el, hogy a közös égbolt alá odaférjenek a Duna menti népek. Bíznunk kell abban, hogy nem létezhet Európában olyan ország, mely mellőzni képes a szellemi műhelyeket. Sorsváltozások és életváltozások keresztútjain is tudatosítanunk kell, nincs időszerűtlenebb, anakronisztikusabb jelenség a nacionalizmusnál. Önmagunk megtartásával és megőrzésével kell továbbra is azon az úton haladnunk, mely a humánum birodalmába vezet. Az eredmények önmagukért beszélnek... Lauer Edith üdvözlőbeszéde Úgy érzem, a személyes mérföldköveken túl, a közösségi események kerek számú évfordulóját különösen fontos megünnepelni. Ezért nagy öröm számunkra, férjemmel együtt, hogy immár tizedik alkalommal vehetünk részt a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak átadásán. Idén, akaratomon kívül, a szokásos júniusi rendezvény nyárról őszre tolódott. Ma három hónapja annak, hogy egy komoly szívműtéten estem át, ami után orvosaim megígérték, hogy három nap múlva minden valószínűség szerint már Magyarországra utazhatok! Nagyon szerencsés vagyok, hogy ígéretük beteljesült, és ma itt is lehetek! Szokásunkhoz híven, sokadmagunkkal érkeztünk Pozsonyba: Mátyásfalvi Gyurkát, aki oly lelkesen felvállalta a Posonium Művészeti Díj létrehozását, már mindenki jól ismeri. Nővérem, Szabó Nóra is több díjátadáson volt már jelen, és örömömre megint itt van velünk. Jó barátom, társalapító kollégám az Amerikai Magyar Koalícióban, Szekeres Zsolt, az elmúlt tíz év díjkiosztásaiból csak egyszer hiányzott! És kedves barátnőm, Kormos Valéria kiváló újságíró már több Posonium-díj átadásán volt jelen, hogy az itt szerzett tapasztalatairól beszámoljon a Magyar Nemzetben. A tíz évre visszatekintő prospektus, amit remélem, mindenki megkapott, ismerteti a Posonium-díjak történetét és felsorolja a 68 irodalmi és 10 művészeti díjazott nevét. Mivel 9 írót kétszer díjaztunk, a díjazott írók száma összesen 59. Amikor az anyagot összeállítottam, magam is meglepődtem a lista teljességén, ahol megtalálhatjuk mind az ötvenes években újrainduló szlovákiai magyar szellemi élet alapítóit, kimagasló alkotóit, mind az utolsó évtized fiatal irodalmi tehetségeit is. Ez a kerek számú évforduló eredeti céljaink és az elért eredmények értékelésére is jó alkalmat nyújt. Sikerült-e legalább részben — bepótolni az elmúlt évtizedek mulasztásait a kiváló felvidéki magyar írók és müvek díjazásával? Az évek során tudta-e követni eredeti szándékait a Posonium Irodalmi és Művészeti Díj Kuratóriuma? Felértékelte-e a szlovákiai magyar irodalmat és a Madách-Posonium Kiadó hagyományőrző szellemiségét a Posonium-díj? Ha ezekre a kérdésekre pozitív választ tudunk adni - és én hiszem, hogy ezt megtehetjük akkor joggal lehetünk elégedettek a Posonium-díjak tízéves történetével.
