Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (4) (novella)
Keresztre feszítve (4) 53 Váltig tagadja, hogy a nő Claretta Petacci volna. De a hölgy értelmetlennek találta tovább hazudozni.- Igen. Dr. Claretta Petacci vagyok. Giuseppe rábízza a női foglyot egy húszéves fiúra, aki ugyanolyan partizánparancsnok, mint a többi, rangjelzéssel van ellátva. Pietrónak hívják. Egy kamrafélébe viszik be a lányt. Ott marad őrizni, mert a kamrát nem lehet bezárni, se zára, nincsen se lakatja. Rövid hallgatás után elég barátságosan elbeszélgetnek.- Mit fog csinálni Pietro a háború után.- Amit a háború előtt, mert orvostanhallgató vagyok, a második szemesztert végzem. Pietro tudja, hogy Claretta apja orvos a Vatikánban. Nagyon tetszik neki, hogy művelt nővel beszélgethet. Megnyugtatta a lányt: „Amíg maguk engem látnak, nem eshet bajuk. Itt én parancsolok. De Mussolininak nagyok a bűnei. A sok háborús halott, lebombázott városok, árvák, rokkantak, özvegyek. Kivégzés vár rá. Claretta zihál. „És velem mi lesz? Odadobnak a katonáknak, hogy megerőszakoljanak. Nem bántottam senkit. A Dúcéval éltem, de az nem politikai bűn.” Na, válaszol Pietro, azért maga se olyan nagyon ártatlan. Maga miatt hagyta el a feleségét. Maga talán csak a polgári büntetőbíróság elé kerül. Clarettát ez nem vigasztalja. Neki Mussolini élete a fontos. Sír. Az arca kicsit maszatos a portól, a füsttől. A könnyek árkot hagynak az arcán.- Tudja, Pietro, én gyereklány koromtól kezdve szeretem a Dúcét. Imádom. Rajongok érte. Nem vehetett el feleségül. Az életemnek semmi értelme nélküle. Minek, kinek éljek? Ha meghal, én se akarok élni, én is meg akarok halni. Hagyjon engem vele meghalni... Pietrónak sincs valami nagyon jó véleménye a házasság intézményéről. A szü-lei állandóan veszekednek. Egymással rendesen beszélni sem tudnak, folyton kiabálnak egymással. Pietro még nagyon fiatal, még hisz az örök szerelemben. Ismeri a közmondást: „Dulce et decorum est pro patria mori.” Édes és dicső dolog a hazáért megdögleni... Nem olyan könnyű az, főleg amikor a haslövésben a belek kilógnak.-Nem tudom, hogy lehetne a Dúcét kiszabadítani! De mindent megpróbálok. Másnap sikerül is neki az ügyeskedés. Minek kétfelé őrködni, rakják őket együvé. Be is zárták őket egy elhagyott parasztházba, egy közeli településen, amit úgy hívnak, hogy Guilimno Mezzgrabba. A parasztház vályogból készült, az ablakok közt pók, légy és bogarak aszalódnak. Pietro hozott nekik a zsoldjából tejet, tojást, kenyeret. Látja, ülnek a szobában az asztalnál és fogják egymás kezét. Vasárnap van, április 28. Nagymisére harangoznak. Idehallatszik a harangszó. Nemsokára a házhoz érkezett egy dongalábú antifasiszta, vadbőrből készült kacagánnyal: Valerio, ezredesi rangban. Mutatott egy parancsot, miszerint parancsa van arra, hogy a Dúcét agyonlője. Pietro nyomban élénken tiltakozik.- Nem vagyok jogász, csak medikus. De soha az életben nem hallottam, hogy
