Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld... (3.) Duba Gyula szépprózai tevékenysége
50 Fonod Zoltán Úgy gondolom, a „Modemnek lenni mindenestül!” sem vesztette el időszerűségét, függetlenül attól, hogy először a francia óriás, Rimbaud, majd magyar „használatra” Ady Endre fogalmazta meg ezt az igényt. A „kánonok” hűségeseivel szemben igy könnyű helyzetben vagyunk: a jó és a rossz müvek között kell választanunk. Következésképpen az irodalmat is csak az igénytelen, rossz müvektől és az illetéktelen beavatkozásoktól kell féltenünk és megvédenünk. Ilyen értelemben akár mához szóló üzenetnek is érezhetjük Illyés Gyula (egykori) aggodalmát: „Korfordulóban vagyunk, sok a zavar, sok a remény. És elég kevés a jó szem, a tiszta hang: az író.” Mert nekik: „Csak alkotni kell tudniok. Müveket teremteni.” Duba Gyula egyik regényében, az Aszály mottójában, az argentin J. L. Borgest idézte:,, A se- bezhetetlen múlton semmi sem változtathat, se bosszú, se megbocsátás, se börtön, még csak a feledés sem ”. Lehet, hogy ma már - különösen a fiatalabb nemzedék - „mesz- sziről” hallja trilógiáinak az üzeneteit, mégsem lehet a benne foglaltakat meg nem történtté tenni. Úgy vagyunk velük, mint Debussy, a kiváló francia zeneszerző Az elsüllyedt katedrális cimű feledhetetlen alkotásával, mely a tengerbe merült, és (az elfeledett) katedrálisból a környék lakói időnként hallani vélik a tenger árjába temetett harangok zúgását. így harangozzanak számunkra sokáig Duba Gyula müvei is az idő és a feledés ködén és a tovatűnő idő álján. És legyen hosszú, emlékezetes ez a „harangszó”... JEGYZETEK 38 Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999), I. köt. 250. o. 39 Dusza István: Vágóhídon a Vörös Tehén (Duba Gyula: Sólyomvadászat). Kalligram, 1995. 10. sz. 135. o. 40 Uo. 136. o. 41.Szeberényi Zoltán: Duba Gyula. Po., 1997. 98. o.; Duba Gyula: Halódó parasztvilág. Po„ 2001. 174., 232. o. 42 Koncsol László: A tér és az idő konfliktusai Duba Gyula szépprózájában. In Válogatott kritikai dolgozatok. Po., 1995. 207. 43 Duba Gyula: Az élet lehajló ága. Po., 2006. 404. o. 44 Fonod Zoltán: „A regény arra való, hogy megmutassa és költőivé emelje az emberi sorsot... In Önarcképek. Po., 2004. 105. o. 45. Szeberényi Zoltán: Egy alkotóműhely változásai. Nap, 1990. szept. 28. 34. o. 46 Koncsol László: A tér és az idő konfliktusai Duba Gyula szépprózájában. In: Uő.Válogatott kritikai dolgozatok. Po., 207. 214. o. 47 Duba Gyula: Az élet lehajló ága. Po., 2006. 48 Duba Gyula: Szégyen. Po., 2010. Tőzsér Árpád felvezető szövege (hátsó borítólap). 49 Koncsol László: i.m. 207. 214. o. 50 Domokos Mátyás: Társadalmi regényből történelmi regény. Kortárs, 1999. 10. szám, 60-62. o. 51 Fonod Zoltán: A regény arra való... In Önarcképek, 98. 99. o. 52 Görömbei András: Duba Gyula. In A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980. Bp. 1982.296. o.
