Irodalmi Szemle, 2010

2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld... (3.) Duba Gyula szépprózai tevékenysége

48

Fonod Zoltán

talán egy pillanatnyi képzettársítás nyomán, felidéződött benne az egykori találkozás emléke, szégyent érzett és szánalmas jellemnek gondolta magát.” Vagy az, hogy alteregóját „csintalan városi bakfis várja, hogy ő megjátssza a nagymenőt, de Morvái tapasztalatlan vidéki tahó, keveset beszél, darabos, nincs szava, még kevésbé svádája, nem ért az udvarláshoz...” és az is: „.. .örök elégedetlenkedő az író. S ekkor Morváiban felmerült a kérdés: szégyenérzetének forrása is ez a kudarcélménye lehet?!”

Talán „botsánandó” bűnnek számít, ha messze / távoli véleményt említek az „őskorból”, amikor „kitalálták” Morváit. Koncsol László „őskort” vallató tanulmányában Dubával és a Morvai-jelenséggel foglalkozott. „Duba műfaja a novella. Lehetne regény is, de egyetlen nagyepikai méretű cselekedete, a Szabadesés lényegében novellafűzér, egyetlen központi alak fonalán. (...) Morvái nem hős, sem a Szabadesés, sem a novellák Morvaija.(...) Morvái tetteinek súlya nem a cselekvés tartalmából, hanem annak puszta tényéből ered.(...) Kosztolányi egyedekről fest írói portrét, Duba három-négy tipust variál. Érdemes volna odafigyelni, hogy mi fűzi a Duba-novelIákat Joyce Dublini embereihez, egyáltalán ahhoz a prózához, amelyet egyfelől Joyce és Proust, másfelől az új regény határol körül. Hemingway-t Duba egy tipikusan hamingwayi novellaforma átvételével is vállalja.”48

Idézhetném Fülep Lajos gondolatmenetét is, miszerint „A modem regény akkor is »történelmi«, ha a máról szól.” Vagy Henry Jamest, aki szerint „Minden regény legfőbb érdeme... a részletek igazsága, a valószerűség levegője..., amellyel az író megteremtette az élet illúzióját.” Németh László szerint „Két dolog teszi a jó regényírót: a hűség, amellyel az élethez tapad, s a hűtlenség, amellyel az élet fölé kerekedik.” A látszatokban rejlő „igazság” megértését Proust többlépcsős folyamatnak tekinti, „mivel a valóságnak az a velejárója, hogy láthatatlan, amíg valami körülmény le nem hántja róla a burkot” - irja Az eltűnt idő nyomában című művében.

Domokos Mátyás szerint „nem puszta szem fényvesztésről van szó, hanem egy mélyebb és szomorúbb összefüggésről: az irodalmat a valóságos élettel összekapcsoló vezeték végletes eldugulásáról”. Nyilván, az „információs forradalom” és hű szolgái „bűneiről” van szó, minthogy „a valóság” kicserélődött egy „virtuális valósággal.”49

Ebből a „valóságból” Duba esetében akár válogatni is lehetne, közel negyven ugyanis a műveinek száma. Az új kötetek is (jobbára) azt példázzák, Duba Gyula sokarcú író, ám távolról sem elkényeztetett író. Egy beszélgetésünk során Duba Gyula így vallott magáról: „A jó mű a maga méretein belül és adottságai keretében mindig teljesség. (...) Megállíthatatlan időfolyamban élünk, változó események formálnak, belénk épülnek. Végül is »mi magunk« leszünk a történelem”.50 A példák szerint Duba Gyula sok műfajú író. Első regénye, a Szabadesés, - szerinte - annyira oldott realista alkotás, hogy némi Jóindulattal” akár korai posztmodennek is nézhetnénk.

Erről a történelemről meg a teremtésről jut eszembe, ha valakiről, úgy Duba Gyuláról elmondhatjuk, hogy a „Mi dolgunk a világon?” igazsága vezeti. És munkál benne Tamási Áron meggyőződése is, miszerint az embernek egyetlen szülő-