Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - Tőzsér Árpád: Túlélők egymás között (Beszélgetés Főnöd Zoltánnal)
9 Beszélgetés Túlélők egymás között Kérdez a 75 éves Tözsér Árpád, válaszol a 80 éves Fonod Zoltán Fonod Zoltán, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi oktató ez év októberében betölti nyolcvanadik életévét. Ebből az alkalomból a Madách-Posonium Könyvkiadó Kovács Győző Fonódról írott kismonográfiájával tisztelgett az író-szerkesztő előtt. A mű záró részéből idézek: „A 2010-ben nyolcvanéves Fonod Zoltán élete tulajdonképpen a szlovákiai magyar irodalom összegzése. Pálya, amely befogja a szlovákiai magyar irodalom létét, történetét: irodalomtörténészi életmű, amely ennek az irodalomnak az értékeiről szól”. Ehhez a frappáns minősítéshez nemigen lehet mit hozzátenni. Esetleg megkérhetjük magát az írót, hogy egészítse ki a saját szempontjaival, életrajzi adalékaival. Az alábbi közös interjúnkkal ezt tesszük. (tá) Azt hiszem, mi, a huszadik század harmincas éveiben születettek vagyunk a század leghitelesebb tanúi és letéteményesei. Akik előttünk éltek, még többnyire a tizenkilencedik század túlélői voltak, akik utánunk születtek, már inkább a huszonegyedik századhoz tartoznak, azt készítették elő, abban értek felnőtté. Ma, 2010-ben viszont már mi is túlélők vagyunk, a huszadik század túlélői, de hális- tennek még intenzíven éljük a huszonegyedik századot is. Te hogyan élted/éled meg a két századot és a különbségeiket? A huszadik század így utólag már a mosolygósabb felét mutatja felénk. Úgy vagyunk vele, mintha álmodtuk volna az elsülyedt évtizedeket. Azt hiszem, az ínség nemcsak megaláz, hanem valahol, a lét meg a mindennapok kényszerével, meg is edzi a halandót. Ami engem illet: nem volt, aki előkészítse, megálmodja számomra a jövőt, így maga az élet alakított, esetleg a családom példáját követve alakult a sorsom. Úgy lettem gimnazista, hogy egy jó lelkű református pap 12 évesen (ötödik elemiből) elvitt a világ végére, Csurgóra, ún. versenyvizsgára, ami tulajdonképpen felvételi volt. Annyira jó lelkű volt, hogy még az utamat is ő fizette. Sikerült a felvételi, felvettek a gimnáziumba, ingyenes tanulóként.
