Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.)
88 Popély Gyula re határozott rosszindulatot lát abban, hogy e javaslat értelmében Csehszlovákia továbbra is szeretné megtartani még azon területek nagy részét is, amelyeken a magyarság mind az 1880., mind az 1910., mindpedig az 1930. évi népszámlálások adatai szerint többséget alkotott. Kánya Kálmán külügyminiszter végül leszögezte, hogy a két tárgyaló fél álláspontja ebben a kérdésben annyira eltér egymástól, hogy a vita folytatása ilyen körülmények között értelmetlen, és ezért kéri a tárgyalások felfüggesztését délután 6.00 óráig. A 6.00 óra helyett 7.00 órakor elkezdődött ülés mindössze tíz percig tartott. Ezen Kánya felolvasott egy nyilatkozatot, amelyben rámutatott a csehszlovák tárgyaló fél hajthatatlanságára. A tárgyalások további folytatását értelmetlennek és a magyar fél részéről befejezetteknek nyilvánította. A magyar nyilatkozat teljes szövege a következő: „Amint már ismételten kijelentettük, mi a legjobb, legőszintébb szándékokkal és abban a biztos reményben jöttünk ide tárgyalni, hogy rövid időn belül sikerülni fog olyan megegyezésre jutni, amely biztos alapra helyezi az államaink között fennálló viszonyt. Sajnos ez a reményünk nem ment teljesedésbe. Nem akarnék itt újból bizonyos kedvezőtlen jelenségekre hivatkozni, mert ez részünkről a tárgyalások során többször megtörtént. Hangsúlyozottan ki kell azonban emelnem, hogy az új határokra nekünk ma reggel átnyújtott ellenjavaslat annyira eltér a mi felfogásunktól, hogy az újjárende- zés alapelveit illetőleg oly ür tátong a két delegáció által képviselt álláspont között, hogy annak áthidalását meggyőződésünk szerint ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. Ezért a m. kir. kormány elhatározta, hogy e tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti, és hogy Csehszlovákiával szemben fennálló területi követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró négy nagyhatalomtól kéri.” Tiso a csehszlovák küldöttség nevében tudomásul vette a Kánya által felova- sott nyilatkozatot. A komáromi kétoldalú csehszlovák-magyar tárgyalások 1938. október 13-án este 19.10 órakor eredménytelenül befejeződtek. Elmondható még ezzel kapcsolatban, hogy szlovák részről egyáltalán nem tartották szerencsétlen fejleménynek a komáromi tárgyalások megszakadását. A szlovák sajtó és a közvélemény hangulata kimondottan bizakodó volt. A vezető szlovák politikai napilap, a Slovák október 13-án töretlen önbizalommal arról vezércikkezett, hogy Komáromban semmiképpen sem ismétlődhet meg az, ami cseh- német viszonylatban Münchenben megtörtént. A Szlovák Néppárt idézett sajtóorgánuma szerint ugyanis „a cseh nemzet magára maradt a német túlerővel szemben, ellenben mi, szlovákok, a világban legalább annyira közkedveltek vagyunk, mint a magyarok, sőt most már erős barátokkal is büszkélkedhetünk”. Nem vitás, a szlovákok nagy barátját és erős pártfogóját az idézett lap egyértelműen Németországban és Hitlerben látta. Tegyük hozzá, nem is teljesen alaptalanul. Szlovák politikai körökben szinte megkönnyebbüléssel vették tudomásul a
