Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gál Sándor: Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (2)(Napló)
70 Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (2) (Napló) Nekem a parancsnoki föladatokat kellett megtanulnom, vagyis mindent - rádiózást, lövészetet, a harckocsi vezetését, taktikai és műszaki „mindenfélét”. Ennek a drezúrafolyamatnak részbeni lezárása akkor történt meg, amikor a féléves altiszti kurzus befejeződött. Néhányad magammal a vizsgák után őrvezetői rangra „emelkedtünk”: megkaptuk az első vörös csíkot - frtyaszt - a váltunkra. Ebből következően kiképzett harcosok lettünk, alkalmasak a harci feladatok teljesítésére - az ölésre, a pusztításra. Egyik megdöbbentő felismerésem az lett, hogy százával, ezrével vannak olyan embertársaim, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy fiatal férfiak tízezreit ölni tanítják... Új, hátborzongató ismereteimre azonban egyáltalán nem voltam büszke. Szerencsémnek tartottam ellenben, hogy mindez akkor még csupán elvont, elméleti lehetőségnek látszott, annak ellenére, hogy a világ akkori hatalmai folyamatosan egymásnak feszültek. Jano vicéi időmnek ez az első szakasza legfeljebb - az iméntiek mellett - any- nyi személyes hozadékkal járt, hogy elég hamar megtanultam csehül. Persze, a szlovák nyelv ismerete mellett ez nem volt különösebben nagy teljesítmény. Ha nagyon rosszul éreztem magamat a bőrömben, akkor Adyhoz menekültem. Amikor pedig kiderült, hogy viszonylag gazdag könyvtára is van a janovicei helyőrségnek, ezt később a lehetőségekhez mérten ki is használtam. Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy még Fábry Zoltán valamelyik könyvét is megtaláltam, mert hogy volt egy „magyar” regál is a hadi bibliotékában... De például itt került a kezembe Thomas Mann József és testvérei c. regénye - cseh fordításban —, s amikor kikölcsönöztem, a könyvtáros egy ideig úgy bámult rám, mintha nem is e föld lakója volnék. És az is a könyvtár gyakori látogatása nyomán következett be, hogy rábukkantam a kortárs cseh irodalomra. Az idejáró cseh folyóiratokban találkoztam első ízben Sotola, Holub, Siktanc és mások verseivel. Az első felemelő cseh olvasmányélményem Sotola Venuše z Mélu c. verse volt, amelyet akkor megpróbáltam lefordítani, de nem sikerült. Feltehetően még nem tudtam elég jól „versül”. Pedig ilyen csodálatos sorokat találtam Šotola ódájában: Gál Sándor
