Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: A fordítástörténet-írás dilemmái
56 Polgár Anikó fordítást nem csupán a költői életmű integráns részeként, hanem önmagában is fontos tevékenységként kezeli. Ez a magyar felvilágosodás nemzeti jellegével, a felvilágosodás és a nyelvművelés programjának szoros összefonódásával is kapcsolatban van28: a fordításnak ugyanis a felvilágosodás korában nyelv- és irodalomteremtő szerepet is tulajdonítottak29 (ezért szerepelt például Aranka György erdélyi magyar nyelvművelő társaságának céljai között is a fordítás).30 Bár a bibliafordításokkal és a zsoltárforditásokkal kapcsolatban korábban is ismert volt, az antik költészet fordításában csak a felvilágosodás korában alakult ki a szoros fordítás ideája, melyet elsősorban Batsányi János elmélete preferált. Batsányit tekinthetjük tehát a rekonstruktív fordításelmélet egyik megalapozójának; ugyanezt az elvet követte a Homérosz-fordító Kölcsey Ferenc is, aki 1815-ben azt nyilatkozta egy levelében, hogy ő szóról szóra fordít, mert ha nem így tenné, az nem költői fordítás lenne, hanem parafrázis.3' A szoros fordítás természetesen a továbbiakban sem lett egyeduralkodó. A Batsányi-Kölcsey-elwel Toldy Ferenc szállt szembe, 1843-ban a Kisfaludy Társaságban tartott két nagy hatású előadásában, melyekben a szoros fordítás és a „grammaticusi zsarnokló szempont” helyett „szabadabb művészit és nemzetit” követelt32. A Toldy nézetei nyomán kibontakozó, a versformákat és a reáliákat is domesztikáló, magyarosító irányzattal a Nyugat fordítói számoltak le. Ezekkel a fordítástörténeti folyamatokkal párhuzamosak a hatástörténetiek. A hatástörténet ugyan a fordítások történetét is magába foglalja, ám sokkal tágabb fogalom annál - érdemes tehát a fordítástörténeti elemzéseket tágabb hatástörténeti horizontban is elhelyezni. JEGYZETEK 1 SZEGED Y-MASZAK Mihály, Nemzeti és világirodalom a huszonegyedik században = Uő, Megértés, fordítás, kánon, Pozsony, Kalligram, 2008, 106-111. 2 DEVECSERI Gábor, Epistula ad Horatium sive de arte interpretandi liber. Levél Horatiushoz avagy a fordítás művészete = Quintus HORATIUS Flaccus Összes versei, Budapest, Corvina, 1961, 606. 3 Johann Wolfgang GOETHE, Uebersetzungen = Uő, West-östlicher Divan, Teil I. Herausgeben von Hendrik BIRUS, Frankfurt am Main, Deutscher Klassiker Verlag, 1994, 280-283. 4 Uo. 281. 5 Uo. 6 DEVECSERI Gábor, Válasz Csengery János bírálatára, Egyetemes Philológiai Közlöny 62 (1938), 404. 7 GOETHE, i. m. 283. 8 A triászok közkedveltségéről a fordításelméletben, Dryden, Goethe és Jakobson rendszeréről lásd: George STEINER, After Babel. Aspects of Language and translation. New York and London, Oxford University Press, 1975, 253-261. 9 Vö. A. N. GIRIVENKO, Russzkij poeticseszkijperevod v kultúrnom kontexte epochi romantizma, Moskva, URAO, 2000, 209. 10 A paradigmaváltásokat a tudománytörténetben mutatta ki: Thomas S. KUHN, The Structure of S- cientific Revolutions, Second edition, The University of Chicago Press, 1970.
