Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (2) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
A magyar föld és a szülőföld hűségese... (2) 43 Duba Gyula (ahogy erre már korábban is utaltunk!) úgy vált regényíróvá, hogy előzőleg a kisebb epikai műfajok tűzkeresztségén esett át. Novellái csúcsteljesítményének az Ugrás a semmibe (1971) című kötetét, illetve elbeszéléseinek válogatott gyűjteményét, Az angyal vagy madárijesztő?-i (1975) mondhatjuk. Szabadesés című regényét (1969) „saját anyagból gyúrja”, egy faluról származó magyar értelmiségi városba kerülése kapcsán fejti ki nemzedéke életérzését, problémáit. A „kulcsregénynek” számító műben jól sikerült korrajzzal találkozunk, a nemzetiségi sorsproblémák azonban inkább csak háttérként szerepelnek, a fő hangsúly a regényhős kalandjaira esik. Duba visszatérő novellatémáinak ismert főhőse, Morvái, itt is „egyik életéből a másikba utazik”. Görömbei András találóan írja, „A Szabadesés (1969) Duba Gyula eszméinek és írásmüvészetének első nagy összegezése” Idézi az író szavait: „Minden író csak olyan világot tud »teremteni« írásaiban, amilyet ma-gában hord.29” A társadalmi és pszichés okok „meghatározzák Morvái szabadesését, a motiváció természetes láncolata szinte sorsot, elkerülhetetlen pályát ad a hősnek”. Görömbei András elemzésében megoldódik a „ki, kicsoda” rejtélye is, amikor a „többre vágyó és többre érdemes” személyben „a csehszlovákiai magyar élet tipikus alakját” élményeit, világképét elemezve „Duba Gyula nemzedékének élet-útját” látja. Következésképpen a regény „Az író nagy számvetése (...) önmagával és generációjával”, jórészt ezért ismerünk a „mű világában lépten-nyomon önéletrajzi elemekre”. Morvái „cikázó emlékei” is a „szlovákiai magyarság legmegrendítőbb élményeit idézik, a háborút, majd az utána következő jogfosztottságot”, vagy „a játékos, megszépülő gyermeki múltat”. Sorrendben az első regénye, a Szabadesés (1969) megjelenésekor derült ki az is, hogy novellái túlnyomó része előkészület, afféle ujjgyakorlat volt egy közösségi érvényű önéletrajzi körkép, egy hatalmas arányú panoráma megrajzolásához, amely a Garam menti parasztság múltját és jelenét, a fennmaradásért folytatott küzdelmeit villantja fel egy jól működő emlékezet, egy tudatosan megélt élet tükrében. Alkotói műhelyének egyik meghatározó tulajdonsága, hogy benne az egyes müvek minden témabeli, műfaji vagy formai eltérés mellett (és ellenére!) egy irányba mutatnak. A témakör, a stílusjegyek, írói technika, életrajzi mozzanatok stb. lehántható rétege alatt ott rejtőzik a müvekben az azonos rendezői elv és a közös mag: egy írói alkat és egyéniség, egy meghatározó élményvilág összetéveszthetetlen jegye. Görömbei András szerint: „Az író nagy számvetése ez önmagával és generációjával, ezért ismerünk a mű világában lépten-nyomon önéletrajzi elemekre. Egy nemzedék helykeresésének és keserű önigazolásának könyve a Szabadesés”.30 Duba Gyula munkásságáról szólva nem mellékes, persze az sem, hogy a magyar- országi kritika, az Ugrás a semmibe esetében a cseh irodalomhoz való eleven kötődést is felvetette. A „távoliabbak közül elsősorban Hašek és néha Kafka alkotói szelleméhez, az újabbak közül Páral nálunk is jól ismert regényének, a Vihar a lombikban-nak” a (sőt: Hrabal) hatását véli felfedezni a kritikus. Nem hallgatják el azt sem, hogy „a kötet gerincét adó írások (Futunk a boldogság után, Magánélet képekkel, A harmadik helyezett, Forró nyarak) kemények, gondolatmozgatók, cselekvésre késztetők”.3' Aligha fér kétség ahhoz, hogy a regény „hagyományos felépítésű társadalmi
