Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.)
83 MÚLT ÉS EMLÉKEZET POPÉLY GYULA A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.) A müncheni négyhatalmi értekezlet 1938. szeptember 29-30-án rendezte a cseh- és morvaországi németek sorsát. Úgy tűnt, hogy ezzel az aktussal a csehszlovákiai németség kérdése kielégítően megoldódott. A magyar és a lengyel kormány abban bizakodott, hogy Münchenben a szudétanémet kérdés megoldásával párhuzamosan a köztársaság magyar és lengyel nemzeti kisebbségeinek ügyét is rendezik, méghozzá egységes elvek alapján. Ez azt jelentette volna, hogy Magyar- ország és Lengyelország is automatikusan megkapja a csehszlovák uralom alatt álló magyar, illetve lengyel többségű területeket. Ezek a remények azonban alaptalanoknak bizonyultak. Az ő igényeikről csak az egyezmény egyik kiegészítő — az olaszok által szorgalmazott - nyilatkozata emlékezett meg. „A négy hatalom kormányfői kijelentik - mondta ki az említett nyilatkozat -, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdése, amennyiben azt a következő három hónapon belül az érdekelt kormányok közötti megegyezés útján nem rendezik, a négy hatalom itt jelenlevő kormányfői újabb összejövetelének tárgya lesz.” Ezzel a kiegészítő nyilatkozattal az angol és francia kormány is elismerte, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa megoldásra vár. Egyetértettek azzal, hogy amennyiben a csehszlovák-magyar kétoldalú tárgyalások nem vezetnének eredményre, akkor újabb nemzetközi konferenciára bízzák a döntést. Az európai nagyhatalmak tehát, ha Münchenben még nem is rendezték a felvidéki magyar nemzetrész ügyét, megtették a nyitó lépést egy általános, a fennállónál mindenképpen igazságosabb területi átrendeződés felé. A magyar kormány késedelem nélkül hozzálátott a kétoldalú tárgyalások diplomáciai előkészítéséhez. Budapest eljárása és magatartása a köztársasággal szemben ezekben a napokban is korrekt volt. A magyar jegyzékek és a kormány diplomáciai aktivitása a kétoldalú tárgyalások megkezdése ügyében Prágában nem is váltottak ki különösebb meglepetést. A müncheni egyezmény kiegészítő nyilatkozatának ismeretében a magyar konnány ilyen jellegű diplomáciai lépései Prága számára is természetesek voltak. A magyar külügyminisztérium eljárása tökéletesen összhangban volt a diplomácia játékszabályaival. Utólagosan Edvard Beneš is beismerte visszaemlékezéseiben, hogy Magyarország magatartása 1938 őszén „illedelme- sebb volt, mint a másik két szomszédunké”.
