Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Balázs F. Attila: Isten elfelejtett kertje (Vers)
34 я шт шит цкыава*ИИк и Balázs F. Attila Isten elfelejtett kertje a paradicsomi park hol nem sétáltál soha hol nem vártál zavartan morzsolgatva egy feláldozott nőszirmot visszafojtott lélegzettel bámulva ujjadat bemázoló kékes vérét ahol nem vártalak a szökőkút csobogását hallgatva miközben mellettem a vízbe hugyozott a galambpiszkos angyal az esőfa alatt megbúvó színét vesztett pad melyen nem ültünk megállítva a toronyóra mutatóját nem beszélgettünk elcsendesedve amikor arra sétált az emlékeit kereső fehér hajú öreg nem bújtunk össze vérünk dallamát kottázva nem ízlelgettük egymás ajkát mohón mint kisded anyja emlőit a mámor ködébe merült sosem volt liget Isten elfelejtett kertjének buja zöldjét álmodja
/
