Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Csehy Zoltán: Az acetilén áramlása
18 Csehy Zoltán Az acetilén áramlása 1. A történés áramlása - kettős kommunikáció Cselényi pályájának egyik ellentmondásossá vált állomása az Acetilén á- gyak című kötet,' mely önmagát a fülszövegben a teljes Aleatória első részeként definiálja, holott, megfelelő időtávlatból tudjuk, ez a meghatározás már nem vehető komolyan. Az Aleatória című opusz ugyanis csak részben hasznosította a kötet eredményeit,2 a kettős szövegvezetésből csak a lírainak (természetesen ezt a fogalmat itt csak egyszerűsítőleg használom) nevezhető aspektusokat örökítette át, ezek a panelek rendkívül szabályosan emelődtek át, de fel is dúsulnak, tipográfiailag színesednek (a betűtípusok variabilitása olvasási irányokat jelöl), más opuszok szabályosan elhelyezett elemeivel konfrontálódnak: az polifonizálódás tehát a kötetek anyagai közt, azaz makrostrukturális szinten is működik. Ez a tendencia arra utal, hogy a Cselényi-szövegkonglomerátum mozgása nem érthető meg pusztán egy-egy kötet vizsgálatán belül, hanem a könyvet nyitott hordozóként, épp aktuális szöveg- kivetülésként kell értelmezni: nincsenek könyvek, csak egy nagyobb áramlás van, melyből egy-egy könyv merít. Célszerűnek látszik ebből kifolyólag elfogadni Tőzsér Árpád véleményét, melyet Laurent Jenny feltevéseire alapozva állapít meg, miszerint Cselényi szövegvilága lényegében szövegtömbök szabad szerveződése, a hipertextus kohéziója tartja egyben. „Szöveg- vagy információtömbök nonszekven- ciális szerveződése” - idézi Tőzsér Laurent Jenny mondatát.3 Természetesen finomításokra itt is szükség van: Cselényi-szöveg csupán a hagyományos értelemtulajdonító olvasati technikák tekintetében felel meg a Tőzsér által leírtaknak, zenei szólamtechnikáit tekintve nem. Cselényi szövegei ugyanis csak látszólag áradnak szabadon: precíz szerveződésekről van itt szó, melynek lényege valóban a sorrendiség kijátszásában van, de ez a sorrendiség matematikai és zenei princípiumok szerint kötött, mondhatni szigorúan szeriális, ami az internetes szöveg esetében teljességgel szabályozatlannak tetszhet. De mielőtt ezt a kérdést bővebben kifejtenénk, nézzük meg az Acetilén ágyak kettős kommunikációját a szövegszerveződés szintjén. Az Acetilén ágyak egyik alapkérdése olyan dichotómiákra hívja fel a figyelmet, melyek alapvetően müfajelméleti egymásnak feszülésekben válnak látványossá: a lírai szöveg közhelyszerű szubjektivitása így feszül a riport, az interjú objektivitásának, miközben a lírai történésekben megidézett mítosz mélységekbe
