Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (1) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
35 Fonod Zoltán A magyar sors és a szülőföld hűségese.. • (i) Duba Gyula szépprózai munkássága „ A sebezhetetlen múlton semmi sem változtathat, se bosszú, se megbocsátás, se börtön, még csak a feledés sem." (Jorge Luis Borgest) Úgy lett a magyar sors és a szülőföld hűségese, hogy a pálya kezdetén az a Karinthy Frigyes állt, aki a „képzelet szabad szárnyalását” és a .formateremtő nyelverőt" testesítette meg számára, Fábry Zoltán pedig a „történelmi létnek elkötelezett” író példája volt, aki „a történelmi tragikum és az erkölcsi bátorság fényeit villantotta” felé. Az egyik a nagyvilág, a másik a pátria vonzását jelentette számára... És úgy érzi ma is, hogy „vágyai és esélyei” változatlanok, „e két véglet ívén” helyezkednek el. Egy beszélgetés során így vallott erről: „Beszélni és írni! - annyit tesz, mint kifejezni az életet. A leírt szavak elvont formában testesítik meg a valóságot. (...) A végtelennel szemben az élet olyan modelljét teremti meg, amely áttekinthető és értelmes, a káosszal szemben a rendet testesíti meg és mintegy foglyul ejtve a kiszámíthatatlan véletlenek láncreakcióját, értelmet ad a látszólag céltalan jelenségeknek (...) A müvek nem(csak) tudásból születnek, hanem beleérzésből és sejtésből is, kevésbé logikából (...) S ez nem baj (...) megsejteni a megismerhetetlent, és megérezni az emberi lélek és anyagi léte titkait, továbbra is az irodalom, a művészet küldetése lesz.”' Az elmúlt évtizedek alkotó tevékenységéről jó szívvel elmondhatjuk: Duba Gyula gazdag életművet mondhat a magáénak. A prózaíró nemzedék egyik legtermékenyebb és legtehetségesebb írója. És ezen a minősítésen lényegében az sem változtat, hogy a rendszerváltozás után egyesek próbálták kisebbíteni vagy megkérdőjelezni a munkásságát. Jó szívvel mondhatjuk, a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben sem adta fel a harcot, azt az elszántságát, hogy életünk történéseit műveiben megörökítse. Nem a „divat” igényei vagy elvárásai szerint, hanem azzal a hűséggel és odaadással, mellyel eddig is szolgálta a népét és a nemzetét. Akár zavarban is lehetnénk, ha a kortárs magyar íróinkat, köztük Duba Gyula munkásságát, életművét kellene a változó (és kiszámíthatatlan) irodalmi kánonok szerint megítélni. Zavarban, mert az „ügyeletes” kánonok szövevényesek és ellentmondóak, meg azért is, mert - és ez nem titok! - a kánonok sem mindenhatók. „Hová
