Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Grendel Lajos: Négy hét az élet (Regényrészlet)
Négy hét az élet 23 venni. Szőke, kicsit tömzsi lány volt, nagy kék szemekkel, melyek úgy tudtak csodálkozni a világ legbanálisabb, legtriviálisabb dolgai fölött is, mintha valami évtizedes álom vagy hosszú emlékezetkiesés után próbálnák meg újra összerakni a valóság mozaikkockáit. Ettől a naptól kezdve Božena kék szeme mindenhová elkísérte Hugót, s akkor ragyogott csak igazán, amikor Hugó egymagában volt a szolgálati lakásában vagy ügyeletes tisztként a laktanyában. Nem volt már szűz, de a félénkségét sosem tudta egészen levetkőzni. Boženkában azonban „emberére talált”, de ezt nem szó szerint kell venni, inkább humorral, mert azt jelentette, hogy a lány még nála is félénkebb volt. „Amit a férfiaknál mulyaságnak neveznek, azt a nőknél szemérmességnek. Ugyanaz a dolog és mégis mekkora különbség!” Hugó, ha szívtipró Don Jüannak nem is, de legalább igazi férfinak érezhette magát Boženka társaságában, katonaként végre bátor katonának, aki szerelméért a legnagyobb áldozatokra is képes lenne, csak hát, sajnos, ebben az álmosító, szélárnyékos városkában hősökre nem volt igazán igény, s a garázdaságra hajlamos egyéneket rövid pórázon tartotta a rendőrség. Kapcsolatuk kezdetén Hugó hajlott rá, hogy, mint a szerelembe vakult férfiak többsége, idealizálja szerelmét, mindenféle olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amelyekkel az a valóságban nem rendelkezik, amilyenekkel viszont igen, s azok kedvezőtlen színben tüntették volna fel, azokat igyekezett nem észrevenni. De attól azok még nem múltak el, sőt mindinkább kezelhetetlennek mutatkoztak. Ilyen volt a lány bigott katolicizmusa, ami igen gyökeres hagyománya volt az ország eme fertályának, s ami az okosabb kommunistákat is arra bírta, hogy a lakosság „helyes irányba”, vagyis a hitetlenségbe történő átnevelését az idő malmaira bízzák. Hugót hitbéli dolgok korábban sosem foglalkoztatták. Édes mindegy volt neki, hogy vallásos-e valaki vagy pedig ateista, hogy Isten trónol-e a világmindenség kupoláján, vagy nincs ott se Isten, se trón, csak egy rakás sötét semmi. Egy katonatisztnek nem az a dolga, hogy beleártsa magát olyan ügyekbe, amelyekben papok és tudósok sem tudnak zöld ágra vergődni. Annál is kevésbé, mert ha történetesen Isten mégis van, teljességgel alkalmatlan a sorkatonai szolgálatra. Boženka azonban egészen másképpen gondolkodott ezekről a dolgokról. Nemcsak misére járt rendszeresen, hanem más időpontokban is be-betért az elhanyagolt, már-már omladozó templomba, hogy elbeszélgessen Istennel vagy kikérje tanácsát. Hogy miről? Akármiről! Nemcsak nagy dolgokban, hanem apróbbakban is. Például, hogy milyen mosóport használjon, mert amit most használ, arra allergiás. A Jóisten pedig sugall valamit. Mert a Jóisten a mosóporok, az illatszerek, a nullás liszt vagy a bőrkeményedés dolgában is ugyanolyan tájékozott, mint a világegyetem ügyes-bajos dolgaiban. És Boženka nehezen értette meg, hogy Hugó nem kísérheti el őt ezekre az audienciákra, mert ha valaki meglátná őt és beárulná a feletteseinél, úgy kipenderítenék a hadseregből, mint az ágy alá hugyozó macskát a szobából. Erre föl Boženka azzal zsarolta, hogy bár Hugó a legnagyobb áldozatokra is képes lenne érte, de úgy látszik, hogy csak a legnagyobbakra, mert a kisebbektől visszariad. Hugó hosszadalmasan magyarázgatta neki, hogy az áldozatokat, így az önfeláldozást is, mindig az ésszerűség határain belül kell mérlegelni.
