Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Faunus
Faunus 67 mas kihívást, sokkal inkább a műértőt is zavarba hozó tehertételként hatott. A négy eclogát magába foglaló ciklus (III. - VI.)6 a Buccolicum carmen címen egységessé komponált kötet elején kapott helyet, két szerelmes ecloga (Galla, Pampinea) után. Nem véletlen természetesen ez a komponálási technika, s korántsem arról van szó, amit Bocacccio szerénykedési toposzát komolyan véve a szak- irodalom nagy kedvvel hangoztat, miszerint a két szerelmes opusz, melyek tárgya a szerelem mint „iuvenum semper certissima pestis” (1, 136), afféle korai költői ujjgyakorlat lenne.7 A két kitűnő költemény határozott, de nem kronologikus kompo- zíciós alapelvnek megfelelően került a gyűjtemény élére: a szerelmi tárgy után a költő a heroikus vonulathoz fordul, majd a spirituális allegóriákban teljesíti ki esztétikai programját. Hasonlóan, ahogy azt Zrínyi Miklós teszi Adria tengernek Syre- naja című gyűjteményében. Kétségtelen, hogy igaza van Antonio Mazzának, aki szerint Boccaccio sem olasz, sem latin nyelvű költészete nem olyan letisztultán egységes vonalvezetésű, mint Petrarcáé, sokkal nagyobb teret enged a kevert, a közép- korias megnyilvánulásoknak és értelmezéslehetőségeknek.8 Ez az eclogák esetében inkább a későbbi, az úgynevezett spirituális eclogák térfelére igaz, ám a spirituális értelmezhetőség sosem determinálódik tematikailag. Az etimologizáló hagyomány („interpretatio nominis”) markáns jelenléte szintén középkorias: a metodológia Sevillai Izidor módszerén alapszik: a név megismerése felszabadítja annak ősjelentéseit, s mintegy genetikai térképet is készít róla, mely a jelentéshálózatok sokaságát tudja a költészet szolgálatába állítani.9 A heroikus tárgykör nyitánya tehát a harmadik, Faunus cimű költemény, mely Endre halálát és Lajos magyar király bosszuló hadjáratát allegorizálja. A negyedik ecloga (Doms) immár Luigi di Taranto, Nápolyi Johanna új férjéről szól, a- kit a Polyphemus maszkja alatt rejtőző Nagy Lajos üldöz a szép Lycorisszal (azaz Johannával) együtt. Az ötödik (Silva cadens) a Luigi di Tarento menekülése utáni káoszt írja le rendkívül költőien. A hatodik (Alcestus) Luigi di Taranto 1348-as visz- szatérését ünnepli. A pásztorok Nagy Lajos kivonulásának örülnek. Az eclogafüzér magyar szempontból legfontosabb darabja alighanem a Faunus, ahogy erre már Wenczel Gusztáv is felhívta a figyelmet ismertető tanulmányában.10 Nemcsak magyar szempontból, tenném hozzá, hanem poétikai szempontból is, hiszen Boccaccio ebben a szövegben munkálja ki azt az allegorikus és retorikai kifejezésrendszert, mely a „heroikus” tárgykezelés egésze szempontjából is mérvadó. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a harmadik ecloga két jelentősen eltérő szövegváltozatban is létezik." A tulajdonnevek jelentései és szinekdochikus természete A pásztorköltészet jellemzésekor célszerű szembenézni Wolfgang Iser megállapításával: „Ajelölő (a pásztorok világa) azért válik le arról, amit konvencionálisán jelöl (a rusztikus világról), hogy valami ismeretlent hívjon létre: a költészet
