Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - A TALAMON-DÍJ KITÜNTETETTJEI - Németh Zoltán: Hagyomány és önértés (Laudáció Szalay Zoltán prózája kapcsán), Nyelvi szikrák (Laudáció Z. Németh István prózája kapcsán), A varázsló történetei (Laudáció Hunčík Péter prózája kapcsán)
72 A TALAMON-DÍJ kitüntetettjei Hagyomány és önértés (Laudáció Szalay Zoltán prózája kapcsán) Szalay Zoltán azok közé a fiatal irodalmárok közé tartozik, akik számára az irodalom hangsúlyozottan önértés, önmegismerés. Rendkívül szimpatikus vonás számomra, hogy a prózaíróként jegyzett Szalay rendszeresen közöl kritikákat és recenziókat különféle lapokban. Nekem ez azt mutatja, hogy önmaga szembesítése más müvekkel, a folytonos, leállíthatatlan dialógus olyan igényként jelentkezik Szalay számára, amely által az irodalom egészére képes rákérdezni. Rendkívül fontosnak érzem, hogy már egy fiatal író is birtokoljon olyan fogalmi nyelvet, amelyen hozzáférhet a hagyományhoz, és elsajátíthatja mestersége alapvető fogásait. A fiatal prózaíró müveiben egy olyan hagyományhoz nyúl vissza, amely a magyar irodalom egy jellegzetes vonulatához és a kortárs magyar irodalom jól körvonalazható csoportjához fűzi. Szalay prózája általában konkrét hely- és időviszonyokhoz kötődik, alakjai jellegzetes figurák, napjaink köztünk járó emberei. Az ún. rögvalóság érdekli, éppúgy, mint Móricz Zsigmondot és Tar Sándort, a helyi színeket keveri prózájába, mint a békéscsabai Bárka folyóirathoz kötődő Kiss Ottó, Grecsó Krisztián és Kiss László, valamint Csema-Szabó András. Szalay prózája több szállal kapcsolódik Grendel Lajos legújabb korszakához, a New Hont-trilógia darabjaihoz is: hétköznapi emberek kisszerű életeseményeiből épülnek fel történetei. A Nyelvjárás (2007) című regénye ehhez a minimalista-realista prózafelfogással is rokonítható: a lecsúszott egzisztenciák, kisstílű figurák világa ez. Ha Szalay látásmódjában és nyelvhasználatában visszafelé igyekszünk az időben, akkor a zolai naturalizmus inspiráló hatását is felfedezhetjük. Vajon determináltak, eleve meghatározottak Szalay prózájának hősei és antihősei? Létezik kilépés zárt világukból? Nem hiszem, hogy nekem kéne megválaszolnom ezt a kérdést. Korjellemző magyar próza - talán így szokták jellemezni ezt a fajta prózafelfogást, amelyre Szalay ráépíti saját látásmódját. Szövegeiben társadalmi cselekvésmintákra láthatunk rá. Kritikai realizmus - említhetnénk egy másik irodalomtörténeti fogalmat. Hiszen Szalay prózája nagyon erős távolságtartással közeledik korunk, a jelenkor társadalmi kérdései felé. Szereplőinek kényszeres cselekvései, a kor karrier- lehetőségei felidézhetik mind a kapitalizmus hőskorának időszakát, mind napjaink újkapitalizmusának karriertörténeteit. Mindez persze egy jellegzetesen 20. századi tapasztalattal, a tömegméretű elmagányosodás tapasztalatával párban jelenik meg.
