Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - Jaroslav Seifert versei (Az utak peremén, Éjjel a várban, Ének a lányokról - Pereszlényi Sándor fordításai)
2 Jaroslav Seifert versei Mesterem Vrchlický, ha ő most itt lenne, biztosan szomorú zsoltárt énekelne, míg én csak lépkedek, sírok. Rejtegettem - tudom, gyávaság volt - mindmáig szerelmem, amíg e halottat itt lenn meg nem leltem. A szó ma nem elég, senkivel meg nem áll, alighogy kiejted, a távolba száll. Keserű a kakas kukorékolása, szögeket vernek már a magas állásba, ravatalunkon a hajnal hasadása. Ének a lányokról A város közepén hosszú folyó, sétány, összeköti partját hét karcsú híd íve, a parton ezernyi gyönyörű lány sétál, mindnek más az arca, a teste, a szive. A nagy szerelemnek forró sugarában szívtől szívig jársz, hogy kezed melegítsék, a parton gyönyörű álmok ezer lányban, egyformák egy szálig, nincs köztük különbség. Fordította Pereszlényi Sándor Jubilánsok köszöntése a Brämer-kúriában (Somogyi Tibor felvételei)
