Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
80 Aich Péter nevében tömeggyilkosságok történtek, ez nyilvánvalóan nem zavarja. Még attól sem riad vissza, hogy (1942. február 3-án) elítélje az inkvizíciót, amiért embereket a máglyára küldött. Megható, igaz? A hitről, kereszténységről, a katolikus egyházról egyáltalán sokat filozofál, nagyon a gyomrában fekszik. Jellegzetesen egy félművelt hőbörgése ez, sok realitással megtűzdelve, de zavarosan és öncélúan egyoldalú megítéléssel, amolyan „bizonyítsuk be, hogy” alapon. Mindig talál valami kivetnivalót, bárkit és bármit zsidónak és bolseviknak kinevezve, miközben ez az egyház- és vallásellenessége a megtévesztésig hasonlít arra, amit később a kommunistáktól hallottunk. Vajon ők is tanultak Hitlertől? Vagy mindez a diktatúrák lényegi hasonlóságából ered? Állandóan visszatérő téma Hitlernél a Szovjetunió elleni háború miértje. Mintha megfelelő kifogást keresne, hiszen kirobbantása ellentmond annak, amit ő maga állított a Mein Kampfban az I. világháború elvesztésének okaiól. Nevezetesen annak, hogy Németország kétfrontos háborúba keveredett. S ugyanakkor mintha csak célozna valamire, ami köztudott, mintha csak olyan tényeket idézne, amelyeket fölösleges újból megismételni, annyira ismertek. De nem mondja ki, így legföljebb sejteni lehet, s találgatni. Milyenek voltak az előzmények? Azon kívül, hogy két szemben álló diktátorról van szó, aki politikai sakkpartit játszik egymás ellen - két olyan ellenfél, aki lenézi egymást, és mégsem, aki tiszteli egymást és nem is, aki nagyon jól ki tudna jönni egymással, ha nem volnának azonos, kölcsönösen keresztező érdekeik. Amíg Lengyelországról volt szó, minden simán ment, már csak a látszat kedvéért (na meg stratégiai okokból) ez így nagyon jól megfelelt mindkettőnek5. így következett be 1939. szeptember 1-je. Erről a napról úgy emlékezik meg a világ, hogy a csúnya Németország egy kikonstruált, vagy jobban mondva egy maga gyártotta hazugságokra (határ menti provokációra6) fogva megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött a II. világháború. Azt már viszont nem teszik hozzá, hogy Hitler ezt Sztálinnal karöltve s egyeztetve tette, magyarán: a II. világháború kirobbantása a Szovjetuniót minimum 50 százalékos arányban szintén terheli, hiszen ugyanolyan mértékben részesült Lengyelország megtámadásában, ugyanolyan mértékben bűnös tehát, mint a hitleri Németország: a felelősség, a háborús bűn közös, az nem Lengyelország, amit ketté lehet osztani, s ezáltal mérsékelni. A különbség csak az, hogy Sztálin ravaszul megvárta, míg Hitler letöri a lengyel ellenállást, megsemmisíti a hősiesen harcoló lengyel hadsereget, s aztán győzelemittasan és kegyesen bevonul a megnemtámadási szerződés titkos záradéka által megállapított, a Szovjetunió számára kijelölt lengyel területre, s azt állítja, hogy csak védeni jött az ottani lakosságot. Azután következik Katyn, amit máig ködösíteni igyekeznek az oroszok. A bűnrészességnek ez volt — mondhatni így is - a leglátványosabb része. Ami kevésbé látszott, az a diplomáciai handabanda, amit a szovjetek műveltek. Ilyen volt például a müncheni megállapodás előtti garancia Csehszlovákiának, hogy majd megvédik, holott se Németországgal, se Csehszlovákiával nem volt a Szovje
