Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Mács József: Levél a mennyországba! (Eszterházy jános könyvéről)
Levél a mennyországba! 23 látni. Mindkét esetben elmúlás a történet vége. Az előbbi időtartama életfogytig tart, az utóbbié meg mindaddig, míg a megmaradás akarata él az egyre fogyó szlovákiai magyar népességben! Az előbbi halál az elviselhetőbb. Az utóbbi hosszan tartó és kínos, mert ebben a folyamatban egy egész „nemzetrész süllyed el...” Az első köztársaság kommunistáinak bizalmát élvező Fábry Zoltán határozottan felemelte szavát Esterházy János mellett. De az akkori közömbös cseh és szlovák értelmiség nem hallotta meg a kiáltását. A vádlott megszólal írójának vox humanás hangja süket fülekre talált. Egyetlen helyeslő, támogató levél sem érkezett Stószra. Nem nehéz kitalálni, mit gondolhatott Fábry a negyvenöt után lealjasodott világról. A megakadt és zátonyra futott deportálás és kitelepítés ördögi tervének hajója csak még nagyobb bosszúval töltötte el kitalálóit. S ez abban fejeződött ki, hogy a cseh és szlovák nemzetállamot velünk szemben máig érvényesíteni akaró embertelen intézkedések nyomán ne találjuk helyünket és nyugalmunkat a másodszor is akaratunk és beleegyezésünk nélkül ránk kényszerített országban, tekintsük idegeneknek magunkat, mostoha sorsúaknak, hazátlanoknak az anyaország szomszédságában. Legyen az életünk bünhődés egészen addig, míg el nem fogyunk! Ha nem sikerült nagyhatalmi hozzájárulással elűzni bennünket szeretett szülőföldünkről, akkor úgy viszonyulnak hozzánk, hogy a na Slovensku po slovensky-s (Szlovákiában szlovákul) állandósított nyomással, zaklatással, amely máig tartóan azt a célt szolgálja, hogy ne kelljen számunkra a kétnyelvűséget szóban, írásban törvényesen biztosítani, s önként feladjuk nemzetiségünket, vagy önként távozunk az országból. Ha viszont sem ezt, sem azt nem tesszük, a nyelvhalál szörnyű „élményében” lesz részünk. Ugyanis az ajándékba kapott terület mindaddig nem biztonságos, míg a magyarok saját földjükön élnek és az anyanyelvükön beszélnek! Az életfogytig börtönre ítélt Esterházy Jánoson néhányan, nagyon kevesen a cseh és szlovák bosszúállók oldaláról is próbáltak segíteni, amint Mária asszony naplójából kiderül, de azt soha nem érték el, hogy a gyógyíthatatlan beteget hazaeresszék meghalni az övéihez. Szibériai táborban károsodott vészesen a tüdeje. De a kegyetlenül nehéz, embertelen sors haláláig nem tudta megtörni, összeroppantani. A grófi családban szerzett mély istenhite erősebbnek bizonyult a barbár sztálini életellenességnél. Az itthoninál is. Képes volt ott is, itt is fogoly- illetve embertársain segíteni. Megkapó és megrázó olvasmány a Kegyelem életfogytig. Tanúságtétel arról, hogy gróf Esterházy Jánosnak csak az egészségét tudták börtönökkel és gulággal tönkretenni, a lelkét nem. Azt hitének áttörhetetlen páncélja védte! Számosán voltak segítői a szlovákiai magyarok közül, akik Mária asszonyt hűségesen támogatva elérték, hogy az 1947-ben távollétében hozott halálbüntetést életfogytig tató fegyházra változtassák. Akik gondoskodtak a tüdőbetegsége gyógyításához szükséges és nélkülözhetetlen drága gyógyszer (Streptomicin) beszerzéséről. S tették mindezt olyan helyzetben, hogy mindennemű kapcsolattartás a gróffal és a húgával 1957. március nyolcadikáig, Esterházy János földi életének befejezéséig, igen-igen merész és kockázatos cselekedet volt. Dobveréssel nem történhetett az érdekében semmi, csak szigorú titoktartással. Ezzel magyarázható, hogy mi, a negyvenöt utáni tájékozatlan és felkészületlen,
