Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Bodor Miklós László: Kora ősz (novella)
Kora ősz 51 Később, a háború után inkább az alsó osztályokat tanította előbb, aztán, mikor a fiatal tanárnő - a reformok szele hozta a faluba - azt tapasztalta, hogy már a hatodikosok is az öreg „mester”-re hivatkoznak, mikor rákérdez, hogy ezt meg honnan tudják, hisz csak most akarta megtanítani, akkor elosztották maguk közt a tennivalókat. Az öreg tanító vasárnaponként felballagott a templomban a karzatra, és orgonáit a szentmisén. Temetéskor az ő énekével szálltak a megholtak lelkei az Úr elé... Az ő temetésekor reszketeg hangon egykori tanítványai közül ketten énekeltek. Az új kántornak másfelé volt dolga... Ma üres a papiak is. Vasárnaponként a szomszéd faluból jön át a plébános, és mise végeztével siet a harmadik faluba tovább, mert az ő filiája mindhárom község. Elment a fiatalok után a posta is. Manapság dallamkürtjével jelez a zöld autó, ha valahová levelet, hónap elején a várt nyugdíjat hozza. Mindenhová nem jut el. Az utcák meredekek, szűk is a hely. Ha bemegy, némelyik „közbe” nem is tud megfordulni. Ilyenkor az ott lakónak le kell botorkálni a kocsihoz. A középkorú postás asszony felmenne jóérzésből Trézsi vagy Julis nénihez. Ám szigorú parancs van rá, hogy a pénzt nem viheti magával, és a kocsiban sem hagyhatja... Ballagok az őszben. Az óvodánál jobbra kanyarodok. Át az árkon és a töltésen. Egészen a folyó partjáig. Idén kétszer áradt ki medréből. Elöntötte a rétet. Lassan húzódott vissza a helyére. Utána még hetekig nem lehetett a bomló füvek, az itt rekedt halak, elpusztult élőlények szagától a partra jönni. Fertőzéses esetek is akadtak a faluban. Most csendes a víz. Letisztult. Ülök egy kidőlt nyárfa tönkjén. Szépek a fények. Az ég kékjén hófehér felhők úsznak. Csak ilyenkor, szeptemberben ilyen kék az ég. Már elmentek a fecskék. Üres Mári néni kéményén a gólya fészke is. Tavasszal, a két árvíz közti időben élvezettel hallgattam a sárgarigó tilinkózását. Már ők is másfelé járnak. Még zöld a túlparton a Burda erdős oldala, és másik oldalon a Börzsöny oldalában kis faházam azzal csalogat, hogy ma: Kisasszony napján szólal meg az első szarvasbika. Reggel fel is megyek. Az ágyneműt már idelenn felfrissítettük. Kimosva, megszáritva múlt héten felvittem. Régi remetelakom kitakarítva. Már csak én hiányzóm belőle. Ha hiányzóm... Mert egyre kevésbé érzem, hogy bárhonnan is hiányoznék. Holnap felkerekedem, s pár napra felköltözöm. A nyaraló szomszédok már hazamentek városi otthonaikba. Elmentek, mint a fecskék, gólyák, a lápos rétről a hószinü kócsagok. A nyárfa elbocsátja egy levelét. Az hulltában, peregve, szeszélyesen lebegve arcomhoz ér. Felállók. Igazság szerint kenyérért indultam a boltba, ami egyben a kis falu korcsmája is. Vagy in-
