Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Mázsár László versei (A fény és a sámán(asszony), Gyökerek és temető, Nyári didergés, lélegezz még)
66 Mázsár László versei ősi kiáltások, tegnapi fájdalom. Őstörténet - szilánkokra bontva pergett szemem előtt. Egy más világban voltam, mert cirbolyafenyő ágyamban mellém feküdt a szőke fény. Női testet öltött ám szemét - míg velem volt nem nyitotta rám. Cirógatott, borzolt, égetett, megéreztem sámáni hatalmát. Pogány hit adott erőt, bizva a fényre hagyatkoztam, táltos csillogásnak ajánlottam ruhátlan életem... Ősi közelség volt a szőkeség! A lágyság, a nőiesség maga. Te szökésen ható villanás: ősanyaként, századok homályában elfelejtett asszonyként simogattál... Érintéseidben: ősi ösztönök. A nők hatalma, Attila szenvedélye, paripák fúj tatás a, rénszarvasok dübörgése, erdők-sztyeppék gyöngédsége. Asszonyiságod háromszögében forrongó szenvedéllyel, fényimádattal, férfi álazattal merültem el. Jugra földjén mámortiszta légben, északi szökés-női fényben torz áruló, ki ébred. Itt az ősi lélek szunnyad! Gyökerek és temető diófák párhuzamában az ismert út távlatba rohan
