Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Duba Gyula: Önmaga utókora (Tőzsér Árpád: Csatavirág. Létdalok)
Önmaga utókora 27 latuk s gondolat a lényegük. Eszme, mely érzéki, s nincs kifejtve, nem lehet elgondolni, csak megsejteni, valóban a nyelvben él. Olyan jövőt tapogatnak a versek, amely megismerhetetlen, s kockázatos is! Tartalmukat súlyos metafizikai lepel takarja, stílusuk ettől bonyolult, benső világuk pedig rejtélyesen gazdag, s titkokat rejt, mint a mítoszok. Nyelvi ritkaságok és történelmi rögök koccannak össze bennük, gondolatszikrák és tényszilánkok villannak, idegenségek és archaizmusok járják be a sorokat, a népi képek szunnyadozni látszanak. A szövegek formai tökély és lírai hangulat szövetei. Újszerűén kemények, bár néha tehetetlennek látszanak. Gyakran arról is vallanak, hogy az esendő anyag mint szégyeníti meg a szellemet! A Korunk Hősének már csak „emlék a világ”, s „ö immár önmaga bölcs utókora ”. Szirének földjén (részlet)
