Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Kulcsár Ferenc versei(Episztola a versírásról egy barátomnak, Isten elől elrejted orcád, Ezerkilencszázhatvankilenc csúf nyarán, Isten ezer mosolyával mosolygó világom)
4 Kulcsár Ferenc versei meggyaláztatott miattad kegyelet és oltár, Isten elől elrejtetted orcád, ne lássad, mint épül a láthatatlan ország. Emlékszel, huszadik század? Nyomta a bordámat két hatalmas vállad, s kavicsokkal tömted tele panaszoló számat. Ezerkilencszázhatvankilenc csúf nyarán Tűzben ragyogó csillagok, Posonium városában vért köhögök, meghalok. Tornyosuló magas egek, öleljetek, szeressetek, húszéves vagyok, nagybeteg. Teremtés éneklő virágai, madarak, világokat kigyújtó szép szavak, szerelmeim, segítsetek, amíg a poklokon átkelek. Tűzben ragyogó csillagok, Posonium városában vért köhögök, meghalok. Hol vagytok, ó, szárnyaim, örökszép hajnalok? Miért nem nyíltok rám, nagy égi ablakok? Isten ezer mosolyával mosolygó világom Nyolcéves vagyok. Vagy hét. Vagy hat. Vagy öt. Sírdogálva lépkedek ég és föld között. Vörösbegyek, vércsék, mátyásmadarak kísérnek, mennyország-illatú lények.
