Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Elet és világosság (Erdélyi Géza Halk és szelíd hang c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 85 ban szenvedő francia többségről el lehet mondani, ugyanis viselkedésüket a végeredmény, Magyarország területi megcsonkítása minősíti. Nem véletlen, hogy Popély a nagy előd, a történész Szekfű Gyula 1934-ben írt mondataival zárja munkáját, amelyek szerint a Trianon ellen egységes magyar nemzet legfontosabb célja a haza területi integritásának visszaállítása. A recenzens reméli, hogy e könyvet észreveszik a Magyar Tudományos Akadémián is, amelynek történészrészlege mind erkölcsi, mind tudományos szempontból katasztrofális állapotban van. Popély Gyula könyvét pedig a következő évtizedekben a magyar olvasóközönség generációi fogják eligazító jelentőségű gondolatként és szakmunkaként olvasni. (Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2010) Raffay Ernő Élet és világosság A megvilágosodás a lélek természete (Erdélyi Géza Halk és szelíd hang című kötetéről) Miután elolvastam Erdélyi Géza Halk és szelíd hang című könyvét, s becsukván magam elé tettem, egykori esszémnek egy mondata jutott eszembe: Az ember ki van nyitva, mint Isten könyve, s éppúgy örökre becsukhatatlan, mint emez. Igen, Isten könyve, a teremtett világegyetem olyan kimeríthetetlen remekmű, melyet az ember évezredek óta olvas, s eme olvasás által lesz önmaga számára örök feladat; ezáltal lesz örökké nyitott a jövő végtelenségére, annak a jövőnek a végtelenségére, mely önmagunk mélyén mint egy nálunknál végtelenül nagyobb valóság jelenik meg, az a Valóság, amely, mint később látni fogjuk, maga Isten. Miután eldöntöttem, hogy a Halk és szelíd hang olvasása közben támadt gondolataimat papírra vetem, úgy találtam célszerűnek, ha Schaefler axiómájából indulok ki, miszerint a keresztény is éppen olyan törekvő, mint a filozófus, és amint a filozófus csak azért keresheti az igazságot, mert már az előzetesen „nála van”, a keresztény sem kereshetné Istent, ha Isten már előbb nem talált volna rá. Hajói meggondolom, íróember lévén, negyven évig a pályán nem is tettem egyebet, mint hogy meghatározzam magamat mint embert, azt az Örök Embert, aki az Isten képére van teremtve, ezért keresnie kell az igazságot, hiszen az embert az igazsághoz való viszonya teszi emberré. S rá kellett ébrednem, hogy az igazság nem az ember birtoka; nem, mert az igazság kegyelmi ajándék: élet és világosság és szabadság, amit mindenki megkaphat, mert aki kér, az kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Igen, az Istennel való találkozás világítja meg elménket, ajándékoz meg a belátással, hogy ne kívül keressük az igazságot, mert az a kegyelem által immár önmagunkban van. Ez a megvilágosodás, a Szent Ágoston-i il- luminatio nem természetfolötti adomány, hanem a lélek természete, eleve elrendelt
