Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: „...a kritikus, mint epigrammaköltő...” (Cselényi László A kezdet s az egész című kötetéről)
80 KÖNYVRŐL KÖNYVRE féle irányjelzés mutatkozik meg benne a nagy összegző mü egy minden eddiginél látványosabb megjelenési formáját illetően. A Cselényi-szövegek eredendő zenei meghatározottsága e válogatásban is határozottan kitűnik, hiszen számos zenei tárgyú költeményt is beválogatott a szerkesztő (pl. a jelentős Bach- és Bartók-montázst), ráadásul olykor egyértelmüsödés- ről is beszélhetünk. Az Elvetélt szivárványban szereplő Xenakis Bohor című alkotása nyomán keletkezett szöveg pl. e kötetben már Hommage a Xenakis címen szerepel. A szög-zeneként aposztrofált kompozíció alighanem maga a történelem szimultán, átláthatatlan rétegezettsége: a Bohor eleve egy állandóan mozgatott alapréteg változó intenzitású sűrítési próbája, de akár a Cselényi-szöveg zenei metaforája is lehetne. Különösen fontos a More geometrico című szöveg jelenléte, mely amellett, hogy a szimmetria, illetve a piramisstruktúra jelentéstöbbleteit mozgósítja, kicsiben mintegy modellálja a Cselényi nagyobb kompozícióiban megszokott szövegstruktúrákat. A már emlegetett Elvetélt szivárványban pl. Cselényi more geometrico rendezi el szövegtömbjeit (1/2/3/4-4/3/2 /1). A másik, zenei vezérgesztus, mely itt munkál Hindemith nyomán hin und zurü ck- e ffe k tu s n ak nevezhető, hiszen azonos című operája pontosan ezt a struktúrát követve épül fel a szerializmus egy bizonyos válfaját követve. A szigorú geometria megre-gulázza u- gyan az áradást, azaz az időt, de folytonosan közvetíti is a térben mozgó szó uralmát és erejét. A két határozott szólamot (stabil szintaxisuktól megfosztott Spinoza-kom- mentárok, idézetek és egy erotikus-szerelmi történet foszlányai) a szerkezet egy szenvtelen piramisszerkezetbe kényszeríti, vagyis a látszatra szétmontázsolt darabok végeredményben a „helyükön” vannak. Ez a mátrix kifejezi a jelentés irányíthatósága illúziójának az abszurditását. Ráadásul a vendégszövegek torzuló-alakuló, közegük vesztett foszlányok, melyek a módosulás, a csonkulás, a mozgás állandóságát hangsúlyozzák elvezetnek ahhoz a felismeréshez, hogy az ismerősség, az otthonosság lényegében paradox illúzió, az emberi kultúra emlékezet-, illetve hagyománymechanizmusa jobb híján kénytelen mégis ebbe az ellentmondásba vetni minden bizodalmát. Cselényi történetiséghez való destruktív viszonyát példázza a kiváló Tragédia magyar nyelven című, 1974-ben keletkezett montázs, mely Bornemisza világára rakódott palimpszeszt-foszlányokként bármilyen szöveg autentikus létét, s ezáltal magát a szövegként elgondolt történelmet is minduntalan megkérdőjelezi. Csak reménykedni lehet, hogy a posztmodem felizzás után a neoavantgárd költői eredményei iránt megélénkül a befogadói érdeklődés, ha máshogy nem, legalább történeti aspektusból. Ebben a konstellációban Cselényi életműve majd minden bizonnyal jelentős helyet követel ki magának. A kezdet s az egész a költő 70. születésnapjára jelent meg a Magyar Antaeus Könyvek sorozatban. (Madách-Posonium, Pozsony, 2008) Csehy Zoltán
